A díjat a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) 2022-ben alapította Lengyel Anna dramaturg, műfordító, rendező, a FESZ egykori társelnöke emlékére. A díjra olyan, az előző évadban bemutatott előadást, megvalósult, művészi igénnyel létrehozott performatív eseményt, művészeti projektet (a továbbiakban: Produkció) lehet jelölni, amely a jelölő megítélése szerint társadalmi hatással bír. A nyertes 500.000 Ft összegű pénzdíjhoz jut.
Az előadásokat egy szakmai kuratórium értékeli, ennek tagjai: Csáki Judit színházi szakíró, kritikus, Garai Judit dramaturg, felelős szerkesztő, Hárs Anna dramaturg és Tóth Péter színházi menedzser.
A díjazott előadás középpontjában egy fiatal nő, Ramóna története áll, akinek éppen első kislánya születik meg.
Az előadás egészségügyi dolgozók, szülészeti aktivisták, roma és nem roma nők személyes történeteire épül. A darabban a történetek elbeszélői maguk játszanak.
… hogy hova jó születni, hol van jó helye egy kisbabának
… hogy egy gyerek születése körül milyen sok emberi kapcsolat alakul
… hogy mennyire egyedül lehet maradni akár sok ember között is
… hogy nők mennyire tudják támogatni, máskor pedig akadályozni egymást
… hogy az intézmények tovább nehezítik a nehéz helyzetben lévők sorsát
… hogy néha egy aláíráson múlik az egész
… hogy milyen könnyen elveszíthetjük a kontrollt saját életünk fölött
Rendező: Romankovics Edit. Szereplők: Báder Renáta, Csörgőné Polgár Andrea, Horváth Barbara, Horváth Rita, Horváth Róbert, Horváth Zsanett, Juhacsek Ildikó, Kádár Szonja, Lakatos Anett, Lakatos Marianna, Lakatos Rudolf, Szabó Róza, Szitai Natália.
Laudáció:
,,A díjazott előadás kiválasztásánál a kuratórium azt vizsgálta és vitatta meg, hogy ma, a 2020-as évek Magyarországán mi a színház társadalmi funkciója, milyen lehetőségei vannak a színháznak, hogy társadalomalakító és -formáló tényezője legyen a kortárs magyar politikai, társadalmi és gazdasági viszonyok között. Valamint milyen kezdeményezések révén érheti el leginkább a színház, hogy kilépve az intézményesült keretekből társadalmilag releváns projekteket hozzon létre.
Az első Lengyel Anna Vándordíj nyertese egy olyan előadás, amely részvételi és közösségi színházi formát használ elnyomott társadalmi csoportok személyes történeteinek elmesélésére, a közösség tagjainak bevonásával, és arra tesz kísérletet, hogy egy demokrácia-délibábos harminchárom év után, egy refeudalizálódó társadalomban, a kádárrendszeri minták visszatérésével demokratikus eszközökkel csináljon színházat.
A Sajátszínház SzívHangok nevű társulata a Megeshetne másképp c. előadásában – véleményünk szerint – arra törekszik, hogy a nyilvánosság mélyebben megismerje és megértse azokat a politikai, társadalmi és gazdasági folyamatokat, amelyek nap mint nap alakítják környezetünket. Az előadás résztvevői különböző korú szomolyai roma nők és férfiak, velük együtt pedig egészségügyi dolgozók, szülészeti aktivisták, egy otthonszülésben jártas nem roma nő, valamint a rendezőasszisztens és a foglalkozásvezetők is szerepelnek az előadásban. Ahogyan a társulat előző darabjában, a 2017-ben bemutatott Éljen soká, Regina!-ban, itt is a saját történeteken és tapasztalatokon van a hangsúly, de mindenki egy konkrét szerepet játszik: a nővért, a fiatal anyát, a nagymamát, a karbantartót, a takarítót stb.
Azokat a kérdéseket feszegeti az előadás, és maga a több éve tartó művészetalapú részvételi akciókutatás, hogy hogyan jelenik meg a kortárs magyar alkalmazott színházban az etnikai, nemi vagy társadalmi kisebbségek problémája, tud-e és akar-e a színpadon az elnyomott beszélni, valamint foglalkozik azzal is, hogy kikhez jutnak el az ilyen kezdeményezések, és milyen hatásai vannak az ilyen típusú eseményeknek a szűkebb és a tágabb közösségre nézve. A Sajátszínház és a SzívHangok Társulat paradigmatikus alapvetése, hogy a tudományos megértés folyamatát és a színházi alkotás létrehozását nem lehet különválasztani, azaz az alkotáshoz szükségeltetik az a tudatos jelenlét, ami számításba veszi, hogy minden beavatkozásnak markáns hatása van a különböző lokalitási szinteken. Ez a perspektíva lehetővé teszi azoknak az összetett folyamatoknak a megértését és átélését, amelyek adott elnyomott csoportok, helyi közösségek viszonyait dinamizálják, és bemutatják az ok-okozati összefüggéseket is.
Az ilyen típusú megközelítés a kortárs magyar színházi területen már egyre nagyobb teret nyer, hiszen több alkotóközösség gondolja azt, hogy egy-egy társadalmi csoport, valamint a helyi történetek pontos bemutatása, vagy akár mélyebb elemzése csak ilyen összetett módszertan révén lehetséges. Ezért is tartja a Lengyel Anna Vándordíj kuratóriuma kiemelten fontosnak, hogy egy olyan előadást díjazzon elsőként, amely elköteleződött amellett, hogy művészeti eszközökkel, lokális és személyes élményeken keresztül beszéljen országosan meghatározó társadalmi, politikai és gazdasági folyamatokról, valamint problémákról.”
Az indoklást a kuratórium nevében írta: Garai Judit