Két népszerű sorozat, a Drága örökösök és a Keresztanyu főszereplője nem tud úgy végigmenni az utcán, hogy ne szólítsák. Jólesik neki ez a népszerűség, de azt mondja, inkább arra vágyik, hogy ő szerethessen, ő adjon a munkájával a közönségnek és otthon a családjának. Lengyel Ferenc válaszolt.
A teljes interjú a BEST-ben olvasható.
Lengyel Ferenc kihasználta a járványt, és írt egy regényt, már a címe is megvan: 53 postaállomás: “Japánban, a 13. században játszódik, az 53 postaállomás pedig a tengerparton egy létező útvonal, amit ma már természetesen vonattal tesznek meg. Én eredetileg katolikus vagyok, gyerekfejjel még ministráltam is, aztán gimnazistaként elkezdtem jógázni, azóta érdekelt a zen buddhizmus. Amit csak lehetett, elolvastam róla, igyekeztem magamévá tenni és aszerint élni. A buddhista gondolkodás úgy tartja, jobb úton lenni, mint megérkezni, így végiggondoltam, mit teljesítettem eddigi életem során, mi valósult meg, hogyan tovább. Az érdekelt, miféle gondolatok járnak az ember eszében az úton, így a regényem az úton levés, a számvetés könyve.”
A kérdésre, mire jutott, milyen volt az elmúlt hatvan éve, azt felelte: “Sikeres, tövissel kivert, nem volt egyszerű, sok gyötrelmemmel járt. Nálam igaz a mondás, hogy aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni. Mélyre mentem, számtalanszor megkérdőjeleztem a tehetségem, azt, hogy jó-e, amit csinálok, szeretik-e az emberek. A kishitűség démona gyakran meggyötört, de aztán rájöttem, az egyetlen módja, hogy elhessegessem ezt a kínlódást magamtól, ha dolgozom. A művész szó, az art, szanszkrit eredetű, cselekvést jelent.”
4 éve, 25 év után otthagyta az egyik legrangosabb színházat, a Katonát. Erről szólva úgy fogalmazott: “Semmi különös nem történt, elfáradt a kapcsolatunk. Segített a döntésemben, éppen kaptam egy ajánlatot, hogy rendezhetek kőszínházban. Az is megfordult akkor a fejemben, amit főiskolásként megfogadtam. Amennyiben nem megy nekem ez a pálya, abbahagyom. Nem akarok ugyanis középszerű lenni. Azt gondoltam, új szakasz kezdődik az életemben, végre mást is csinálhatok, de a döntésemhez az is hozzájárult, hogy akkor már közel tíz éve a Budapesti Metropolitan Egyetemen operatőröket, rendezőket, a Pesti Magyar Színházakadémiáján színészképzést tanítottam, megírtam a Parkoló című film forgatókönyvét, amiért Cannes-ban különdíjat kaptunk. Egyszóval nagyon együtt álltak a csillagok a váltáshoz.”
A teljes interjú a BEST-ben olvasható.
Best 2021.08.06 – 20,21. oldal