Lengyel Tamás beszélt arról, mikor vállalt utoljára úgy munkát, hogy nem esett jól játszani, mit gondol a társulati létezésről és mikor tudja magát a leginkább hasznosítani egy csapat tagjaként.

„Sok esetben nem szeretem, ha rám irányul a figyelem, de a biztonságérzetem függvénye, miként veszek részt egy munkában” – árulta el Lengyel Tamás.

A Vígszínházban töltött évekről is beszélt, arról, hogy volt szerep, amit visszautasított, de végül nem kapott érte fegyelmit, csak elbeszélgetésre hívta be Eszenyi Enikő.

„Azt gondoltuk, hogy ki kell állni azért a két emberért, akik ugyanazt élték át, mint amit mi, többiek átéltünk. Boldog vagyok, hogy végül egy olyan ember, aki szerintem nem alkalmas arra, hogy színházat vezessen és emberekkel bánjon, elkerült ebből a pozícióból. De csalódott vagyok, hogy a nyilatkozatban, amellyel búcsúzott, nincs önvizsgálat, szembenézés. Hiányolom, hogy Eszenyi Enikő foglalkozzon a vádakkal, azzal, hogy azok az emberek, akik megszólaltak mit éltek át” – fejtette ki Lengyel Tamás.

Gosztonyi Csaba és Lengyel Tamás márciusban indította el a Szabad a produkció nevű online platformot, hogy olyan művészektől vásárolhasson produkciót közvetlenül a közönség, akik a szakma visszásságai miatt kerültek nehéz helyzetbe. Erről szólva elmondta: „Ha művészek ingyen tartalmat osztanak meg, akkor elvárássá válik, hogy az online tartalom ingyenes legyen. Pedig ugyanúgy pénz, idő és munka árán jön létre, mint a művészi produktum. Megértem, hogy fontos tartani a kapcsolatot a közönséggel, de úgy érzem, ez erősen devalválja az értékét annak a tartalomnak, amit közösen létrehozunk” – fejtette ki a színész.

Arról is beszélt, hogy éli meg, hogy A mi kis falunk című sorozat Gyurijaként ismerte meg az ország. „Totális szabadságként élem meg. Nincs önkontroll, nem az történik, ami most, hogy folyamatosan irányítom a szavaim, gondolataim, ebben a szerepben bármit megengedhetek magamnak, imádom is játszani” – számolt be Lengyel Tamás.