A színésznek markáns véleménye van az Eszenyi-ügyről is. Ugyanakkor nem érti, a volt színházigazgató tetteinek miért nincsenek következményei itthon. A 168 óra kérdezte.
A teljes interjú ITT érhető el.
„Eszenyi most már nem csak művészileg kelt odafigyelést, hanem botrányhősnek is számít, akinek megítélése nagyon nem egyértelmű. (…) Ahol megjelenik színészként, szenzáció lesz. A színházak ki fogják ezt használni. Nekem ez katasztrófaturizmus. Rendezőként pedig már lehet tudni, hogy Kecskeméten övé az egyik nagyszínpadi bemutató. Elkezdték a rehabilitálását, lejárt a bünti” – mondta a 168.hu-nak adott interjújában Lengyel Tamás.
Lengyel szerint a legszomorúbb az egészben az, hogy Eszenyi soha nem mondta, sajnálja: „Azzal védekezett, hogy ő mindig megosztó személyiség volt.” Azt is hozzátette: „elháborít az a narratíva, ami szerint „mivel Eszenyi nem jelent meg a kulturális törvénycsomag elleni tüntetésen, kigolyózta a baloldal”. Ebből egy szó sem igaz. Tudom, mit tett, hány embert alázott meg, hogy élt vissza a hatalmával, milyen kiszámíthatatlanul és ostobán viselkedett.”
A kérdésre, a Játékszínt most miatta hagyta-e ott, azt felelte: „Nem. Bérvitám volt a színházzal. Jegyáremelés és infláció ellenére öt éve nem emelkedett a fizetésem, miközben a két darabot, aminek főszereplője voltam, velem is hirdették. Azt gondoltam, ennyi év után kérhetek nettó húszezer pluszt. Tévedtem. Egyébként úgy két héttel később szembesültem azzal, hogy Eszenyivel tárgyalnak. Ha nem alakul ki a bérvita, akkor Eszenyi Enikő személye miatt is távoztam volna.”
A színész emellett az SZFE ügyéről is szót ejtett: „(…) Hazudtak arról, hogy tárgyalni akarnak a diákokkal, hazudtak arról, hogy delegálhatnak a kuratóriumba, hogy az autonómia megmarad és folytathatnám. Hogy miért? Mert az egyetem a kritikus gondolkodás bölcsője, a dolgok megkérdőjelezése a hibák feltárásához, azok kijavításához, azaz a fejlődéshez vezet. Ám ez nem mindig tetszik a hatalomnak. Ezért inkább megbélyegzi és üldözni kezdi az egyetemen zajló tevékenységet. Ezt tenni az egyetemekkel olyan, mint visszaléptetni és szellemileg lenullázni az országot, felszámolni a fejlődést. Milyen perspektíva ez? (…) Olyan szintű kiállással, kockázatvállalással és hittel még nem találkoztam, mint amit ezek a diákok tanúsítottak. Ráadásul mindezt kulturáltan, érvényesen.”
A beszélgetésben Lengyel Tamás nyilatkozik az ELK*RTUK című filmről, a Karinthy Színház ügyéről is.