Sok helyen kipróbálta magát, külföldi tanulmányait követően játszott lengyel fizikai színházban, olasz, szlovén és határon túli magyar formációkban. Itthon most egy független előadásban látható. Eddigi tapasztalatairól és egy saját közéleti és kulturális tér kialakításának a lehetőségeiről kérdezte Levko Esztellát a Magyar Narancs. Lapszemle.
A teljes interjú a MAgyar Narancsban olvasható.
Magyar Narancs 2023.01.12 – 30,31,32. oldal, Szerző: Czenkli Dorka
Az észak-macedón szerző, Rumena Buzsarovszka A férjem című novelláskötetéből készült előadás a régió posztkommunista, patriarchális valóságára reflektál. Erről szólva Levko Esztella elmondta: “Száger Zsuzsával korábban együtt játszottunk az Artificial Moon angol nyelvű társulat két produkciójában. A próbafolyamatok alatt fogalmazódott meg bennünk, hogy szeretnénk egy előadást közösen létrehozni. (…) Először egész egyszerűen felfedeztük az anyáinkat, a barátnőinket és saját magunkat a történetekben. Azt éreztük, hogy ezek a sztorik itthon is szembejönnek.”
A darab szereplőiről szólva kifejtette: “Egyikük tanárnő, tanult, felvilágosult, intelligens ember, aki tudatában van a házasságon belüli alárendeltségének, de nem akar változtatni a helyzetén. Bár szenved, mégis cinkosa a férjének. Az ő története arra reflektál, hogy mi nők is ugyanúgy építjük a patriarchális társadalmat, szerves részei vagyunk, mint a férfiak. De ott van az a háziasszony is, aki mindent feladott, háztartásbeli családanya, elengedte egyetlen álmát, hogy író legyen, és belekeseredett a szerepébe. Se ereje, se önbizalma kilépni. Bár A férjem az előadás és a novelláskötet címe is, a szövegek sokat foglalkoznak az anya-lánya kapcsolattal. Azzal, hogyan örökítődnek át a minták, hogyan visszük tovább az anyáink berögződéseit. A történeteket a kiúttalanság köti össze. Ez mégsem jelenti azt, hogy szerintünk sincs kiút, csak azt mutatjuk be, hogy mindez jelen van a társadalmunkban, vannak olyan nők, akik szituációjukból adódóan nem látják, hogy van választási lehetőségük.”
Levko Esztella 18 évesen költözött egy Heves megyei faluból Londonba, ahol minden szabadidejét a színházban töltötte, eközben az európai színház meghatározó alkotóinak metódusait tanulta. Mivel kifejezetten érdekelte a fizikai színház, Grotowski és az őt követő rendezők munkája, így került Lengyelországba, ahol kifejezetten mozgás alapú fizikai színházat csinált. Egy évet a moszkvai filmművészeti egyetemen töltött, majd Olaszországban és a szlovén Via Negativával is dolgozott Temesváron: “Ott találkoztam először a performance műfajával. Felszabadító élmény volt megtapasztalni, milyen az, amikor színészként eszközök nélkül, szinte csupaszon ott vagy a színpadon, és ki vagy szolgáltatva a közönségnek. Tiszta és egyszerű létezés ez. Ijesztő és izgalmas megélni.”
Ezt követően elvégeztem az ELTE-n az antropológia mesterszakot és a szakdolgozatomat az iráni under-ground színházról és táncról írta. Majd egy Erasmus-ösztöndíjjal költözött Teheránba, ekkor már a női alkotókat kutattam: “Amikor ott éltem, megkerestek, hogy szerepeljek egy propagandafilmben, ami a forradalom 40. évfordulójára készült. Ezt természetesen visszautasítottam. Erre meghekkeltek, elvágták az online kapcsolataimat, és amikor jöttem volna haza, nem engedtek ki az országból” – meséli az alkotó, aki végül a magyar nagykövetségen való bujkálás után hazatért. Nagyon inspirálja a fiatalokkal való munka, ezért az East 15 londoni színművészeti egyetemen tanít, itthon pedig workshopokat tart.
A művészetben és a közéletben tevékenykedő embereknek akar találkozási pontot, programokat, közösséget létrehozni a férjével közösen létrehozott Sarolta Kulturális és Közéleti Térrel: “(…) A szalonban eddig vendégként megfordult többek között Tompa Andrea, Kováts Adél, Karácsony Gergely, Szemerkényi Réka, Kafiya Said. Emellett volt nálunk lakásszínházi előadás, Kleb Attila fotókiállítása. Mindez a nappalinkban zajlik, 25-30 ember társaságában.”
A teljes interjú a MAgyar Narancsban olvasható.
Magyar Narancs 2023.01.12 – 30,31,32. oldal, Szerző: Czenkli Dorka