Liptai Claudia: „Az élet megtanítja, hogy minden nem három igent hoz”
2024. október 30., szerda 13:58
Azt mondja, nagyobb erőfeszítés lenne magát megjátszania, mint minden helyzetben önmagát adni. Liptai Claudiát kérdezte a Nők Lapja. A színész-műsorvezető nemrég tért vissza a színpadra egy hosszabb betegségből.
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2024.10.30 – 12,13,14,15. oldal
„Most, hogy kijöttem a betegségekből, visszatérek a futópályára, de már okosabban. A maximalizmusom először azt diktálta, hogy rögtön fussak le egyben nyolc kilométert, ezt nyilván nem lehet. Mindent rögtön akarok.
Amikor sorba kellett állni a türelemért, nem volt hozzá türelmem. Azt gondolná az ember, hogy idővel egyre bölcsebbek leszünk, de én ugyanolyan türelmetlen vagyok, mint régen. Rögtön meg akarok gyógyulni, rögtön akarom, hogy úgy nézzek ki… Majd megtanulok várni a következő életemben, amikor dobókocka leszek”
– mesélte Liptai Claudia.
A legfrissebb Instagram-bejegyzése egy hosszabb, kitárulkozó vallomás, amelyben azt írja, hogy még mindig tanulja az önelfogadást, és próbál mindenkinek megfelelni, hiába tudja, hogy nem kellene.
Erről szólva a színésznő úgy fogalmazott:
„Fontos, hogy időről időre felülvizsgáljuk az életünket. Pont most beszélgettem valakivel, akivel 14éve megszakadt a kapcsolatom, azóta nem is szóltunk egymáshoz. Az, hogy tönkrement a barátságunk, legalább feleannyira múlott rajtam, mint rajta. Elképesztő boldogság volt most érezni, hogy ő is nyílt szívvel áll hozzám, és újra elindulhatunk egymás felé. Életem egyik nagy célja, hogy a fontos emberi kapcsolataimat, iszonyatosan féltve-óvva őket, megőrizzem. Megtanultam, hogy a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha nem kockáztatjuk meg, hogy belemenjünk egy nehéznek ígérkező beszélgetésbe, például egy baráttal, mert félünk attól, hogy alulmaradunk, vagy kiderül, hogy mi voltunk a hibásak egy adott helyzetben. Én ilyenkor tudok önkritikus, sőt önmarcangoló lenni, sokszor feleslegesen. De inkább ilyen legyek, mint felületes.”
Panka lánya 18 éves lett a nyáron. A kérdésre, mi volt akkor a túlélési technikája szülőként, kifejtette:
„Ahogy egy barátnőm mondta: állj be a sarokba, változz fikusszá, és fotoszintetizálj! Ezt tudod csinálni. Nem volt túlélési technikám. Időnként üvöltöttem, máskor sírtam. Istenem, ki ez a gyerek? Erre jók a barátok, hogy elmondják, ők is ugyanezen mennek keresztül.”
Arról szólva, mi a legnagyobb kihívás számára most, elárulta:
„A legnagyobb kihívás a jelenben jelen lenni. Például hogy most, miközben beszélgetünk, ne azon gondolkodjak, mennyi az idő, hova kell odaérnem, mit kell majd csinálnom. Ez nagyon nehéz. Pedig egy helyzetben megfelelni csak akkor lehet, ha tényleg arra koncentrál az ember. A másik kihívás, hogy nemet mondjak dolgokra. Mindig attól félek, ha nemet mondok, akkor már soha többet nem fogok kelleni. Pedig az élet megtanítja, hogy minden nem három igent hoz.”
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2024.10.30 – 12,13,14,15. oldal
