Liptai Claudia 25 év szakmai tapasztalattal, ezernyi sikerrel és drámai mélyponttal a háta mögött végső soron azt mondja magáról: ,,egy földön járó kis nő vagyok”. A Nők Lapja kérdezte.
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Rengeteg hír jelenik meg róla az interneten. A kérdésre, tudatosan döntött-e úgy, hogy sok részletet megoszt az életéről, Liptai Claudia elmondta: „Minden döntésünk tudatos, még az is, amelyikről azt hazudjuk, hogy nem. Én nagyon materialista vagyok, egy földön járó kis nő, mindenhez kell valami miértet kapcsolnom. Annak, hogy mit osztok meg magamról, többrétű a háttere. Lassan huszonöt éve élek a televíziózás világában. Eleinte teljesen szabad folyást hagytam annak, hogy mi mindent írnak rólam össze, ki is alakult rólam egy zagyva kép a sajtóban, amitől nagyon nehéz volt megszabadulni. Amikor elkezdtem együtt dolgozni a mostani menedzseremmel, megkérdeztem tőle, mégis mennyi idő alatt tudjuk átformálni a negatív imázst. Azt mondta, másfél év. Ez szinte napra pontosan bejött. Ma már úgy gondolom, nem kérdés, hogy az embernek ezt kézben kell tartania, ha akarja, ha nem, ha fárasztó, ha nem. Hogy túl sok mindent osztok-e meg magamról?Ez nemcsak a magamutogatásról szól, hanem a szórakoztatásról és a példáról is. Nagyon sok munkám van abban, hogy amit közzéteszek, amögött gondolat is legyen.”
Arról is beszélt, ő mit ad át lányának, Pankának, kifejtette: „Például azt, hogy az embernek muszáj tanulnia abból, ami nem sikerült. És hogy milyen sokat számít az önbizalom. Én állandó önbizalomhiánnyal küzdöttem, és hát lássuk be, akkoriban egyáltalán nem volt divat foglalkozni a gyerek lelkével. De azt is túlzásnak tartom, ami ma történik. Én a szélsőségektől óvom a gyerekemet. Azt gondolom, fontos, hogy minden helyzetben tisztában legyen azzal, mi a valóság. Soha ne ámítsa magát azzal, hogy ő nem hibás, ha ő a hibás. Elengedhetetlen, hogy objektíven lássuk magunkat, és tudjuk azt mondani, ezt most nem jól csináltuk – de felmérjük azt is, mit tudunk rajta változtatni! Ez az, amit Panka megtanult azzal a tragédiával, hogy meghalt az apukája. Hogy semmi nem számít, csak ez a pillanat. Mindig ezt próbálom sugallni neki, hogy ami ebben a pillanatban történik, az a megfogható.”
Arról is beszélt, az önbizalma a mai napig hullámzó: „Nincs az a mennyiségű elvégzett feladat, hogy a következőnél ne érezzem azt: vajon menni fog? Tillával rengeteget dolgoztam együtt, és láttam, ő is hasonlóképpen van vele. Rám nézett az élő műsor előtt, és azt mondta: hú, én ma nagyon rossz leszek, ma nem megy a beszéd. Én meg pontosan tudtam, hogy aznap is remek lesz. Egyébként szeretek izgulni, ez pluszadrenalint ad. (…9 A Pletykafészek című darabot tizenegy éve játsszuk, és a mai napig izgulok, főleg, ha tudom, hogy ismerősöm ül a nézőtéren, aki végig engem néz majd. Rudolf Petivel vagy Básti Julival a takarásban meg is beszéljük: Figyelj, ezek most nem nevetnek, valami baj van? Svédek ülnek a nézőtéren, akik nem értik?” – mesélte Liptai Claudia.
A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.