Lőkös Ildikó dramaturg, egyetemi tanár volt Bóta Gábor vendége a Művészbejáró 2024.07.28-i adásában. Jó néhány színházban dolgozott, most a Játékszín tagja.

A Színházi Dramaturgok Céhének társelnöke volt. A magyar drámákat bemutató Nyílt Fórum egyik alapítója, szervezője. Zalaegerszegen ugyanúgy dolgozott mint a Bárkában vagy éppen a Játékszínben, Tatabányán, Márta István Új Színházában. Bóta Gábor kérdezte Lőkös Ildikót.

Arról szólva, miért nem maradt társelnöke a Dramaturgok Céhének, az alkotó elárulta: „Ennek legfőképp az az oka, hogy több mint 20 évig csináltam Radnai Annamarival (a Katona József színház dramaturgjával, aki 2019 júniusában elhunyt, a szerk.) és engem most már más érdekel, nem ez a közösség. Fontos a közösség, de nem a mozgalmárság. Úgy látom, hogy a fiatal dramaturgokat más érdekli, ez kicsit ilyen idős nők gyülekezetévé vált – ez nagyon csúnyán hangzik. Sok mindent megpróbáltunk, hogy bekapcsolódjanak a munkánkba, néhányan belépnek tagként, de olyan güzükként nem dolgoznak, mint például Radnóti Zsuzsa, Upor László, Radnai Annamari vagy én. Kis társulatokat, csapatokat létrehozni és együtt csinálni színházat – például Karsai Dániel életét színpadra vinni – (a céljuk). Szóval projektekre állnak össze, ami szerintem is izgalmas meg talán eredményesebb is, mint az, hogy mi ülünk egy szobában és próbáljuk megtalálni a magyar kortárs drámákat. Ez a feladat szívszerelmem, de valószínűleg másfelé tart a világ… Már a rendezők is belenyúlnak a szövegbe, sőt, ők is csinálnak szöveget. Radnóti Zsuzsának például ez nagyon fáj, hogy eltűnőben az irodalmi értékű dráma, amit otthon megír az író, amit aztán szépen föltesznek színpadra” – fejtette ki a dramaturg, aki azt is hozzátette, már ritkán tudnak úgy rátalálni drámákra, mint régen.

Lőkös Ildikó szerint a dramaturg szerepe átváltozik, inkább drámaírókká válnak.

A szakembert arról is faggatta Bóta Gábor, milyen emlékeket őriz arról az időszakról, amikor Márta István átvette az Új Színház vezetését Székely Gábortól, aki azt követően nem rendezett többet.

„Ez egy bonyolult történet. Székely Gáborral sose beszéltünk erről, mert én nem voltam vele olyan viszonyban, de ha összetalálkoztunk, éreztette, hogy nem vagyok valami profi. Nagyon udvarias ember, meg kedves, meg nagy tekintélyű, de velem nem volt kedves” – árulta el Lőkös Ildikó.

A felvetésre, miszerint Székelynek mítosza volt és őt kvázi kitúrni a helyéről olyan volt, mint egy „istenkáromlás”, a dramaturg elmondta, azért csatlakozott Márta István pályázatához, mert Ács Jánossal közösen indult, akire Lőkös – sokakhoz hasonlóan – szakmailag nagyra tartott.

„Ő egy isten volt számomra és nem gondolkodtam. A felkérésre azt válaszoltam, hogy „persze”. Később leesett a tantusz és hetekig nem mertem bemenni a színházba” – tette hozzá Lőkös Ildikó.

„Ez egy nagyon rossz helyzet volt, és aztán láttam, hogy nincs megbocsátás, tehát bármit csináltunk, ráadásul valóban hullámzó színvonalon, mindig szó érte a ház elejét. Amikor csináltunk egy erősebb, művészileg igényes előadást, nem jött a néző, akkor Pista megijedt. Utána próbáltunk a bulvár felé elmenni, akkor meg a kritika húzott le minket. Közben művészeti vezetők jöttek-mentek, érkezett a Kiss Csaba, majd a Vidnyánszky Attila-Rudolf Péter páros és a vége felé Szikora János, aki elkezdett valamit építeni, ami aztán Székesfehérváron, az ő igazgatása alatt tudott csak kibontakozni” – nyilatkozta a dramaturg, aki felidézte, hogy napokig nem hitték el, hogy végül Márta István helyett Dörner György nyerte az aktuális igazgatói pályázatot.