Lőrinczy György: „Ennyire még sosem volt átpolitizálva a szakma”
2021. augusztus 24., kedd 14:14
Művészeti menedzser, kommunikációs tanácsadó, kreatív producer. Egy cikluson keresztül igazgatta sikeresen a Fővárosi Operettszínházat. Volt az NKA alelnöke. „Kicsit távolabb szeretnék kerülni a kultúrpolitikától” – mondja. Májustól a Szentendrei Teátrumot vezeti. Lőrinczy György igazgatót kérdezte az ART7. Lapszemle.
A teljes interjú ITT olvasható.
Az idei évadtól a Szentendrei Teátrum igazgatója, valamikor a kilencvenes évek elején ugyanitt projektmenedzser volt. Ennek kapcsán elmondta: „Vannak szívügyek, fontos helyszínek, fontos műfajok, s azokhoz az ember vissza-visszatér. Az opera, a zenés színház is ilyen szívügy. A kulturális élet, az élet változása miatt úgy éreztem, jó lenne most kicsit nyugodtabban élni. Szigetmonostorra, az egykori családi házba költöztem, így még ez is köt a Dunakanyarhoz, Szentendréhez. Hogy keretezi-e a Teátrum vezetése az életem, remélem, s azt is, lesznek mellette más munkáim is.”
„Az idei prózai bemutatók, a klasszikus színházi előadások nagy részét még Vasvári Csaba (színművész, korábbi direktor) indította el, ezek az ő innovatív látásmódját, jóízlését dicsérik. A műfaji kalandozások, a crossover, az én mániáim. Minden jóra és izgalmasra nyitott vagyok, ilyen például Mácsai Pál és Lukács Miklós közös estje, Herczku Ági folklórszínháza, Rost Andrea jazz-koncertje, Gergye Krisztián képzőművészeti alapú projektje. Minden olyan izgat, amikor jó művészek és különböző műfajok kacérkodnak egymással” – tette hozzá.
Annak kapcsán, hogy az Operettszínházi pályázaton végül nem folytathatta a teátrum vezetését, hanem Kiss B. Atillát választották direktornak, elmondta: „Közel húsz évet dolgoztam együtt Keróval (Kerényi Miklós Gábor), a társulattal. Tartoztam ezzel a társulatnak és magamnak is, hogy beadjam a pályázatot, de mint minden nyílt pályázatnál, tudtam, nem biztos, hogy megnyerem. Az Operettszínház páratlanul sikeres korszaka kettőnk közös munkája volt. (…) Szeretném a sikereket és az élményeket magammal vinni. Már nem fáj, és nem vagyok dühös. Büszke vagyok arra, hogy a nehézségek ellenére is sikeresen végigvittem a főigazgatói ciklusom, és büszke vagyok a teljesítményemre. Már félre tudok tenni mindenféle indulatot, s arra emlékezni, ami gyönyörű volt.”
A felvetésre, miszerint sok olyan funkciója volt és van, ahol a szakma és a politika szétválaszthatatlan, úgy reagált: „A magánszférában szocializálódtam, ahol a megrendelőkkel kell jóban lenni, nekik megfelelni. Kulturális intézményi vezetőként a városvezetéssel, a kultúrpolitikával egyfajta jó viszony elkerülhetetlen. Ennyire még sosem volt átpolitizálva a szakma, de mindig fontos volt az együttműködés. Szeretnék kicsit távolabb kerülni a kultúrpolitikai döntésektől. A szakmából kerültem a kultúrpolitikába. Azt remélem, és úgy tapasztalom, hogy még azok a kollégák is, akikkel voltak kultúrpolitikai vitáim, elismerik a munkámat.”