Lovas Rozit az Erzsébetváros magazin kérdezte annak kapcsán, hogy a szabadúszó lett és a barátaival megalapította a Loupe Színházi Társulást.

Arról szólva, hogy 30 független színház egy fillért sem kapott a Nemzeti Kulturális Alaptól, a Loupe Színházi Társulás tagja kifejtette: „Már az is rosszul kezdpdik, hogy a pályázatokat későn írják ki és későn döntenek, de azt hiszem, nagy megleopetés senkit sem ért. A pályázati rendzser eddig sem állt erős lébakon, a kormány régóta nem támogatja a függetleneket, holott a kőszínházaknak is érdekük volna, hogy alulról építkezzünk, érkezzenek szabad gondolatok, egy kis vérfrissítés a rendszerbe. Sajnos nem ebbe az irányba haladunk. Egyedül vagyunk, menekülőutat kell találni…”

A felvetésre, nem szereti-e a kormány a függetleneket, úgy felelt: „Nem tudom, pedig sokszor próbáltam magam a helyükbe képzelni. Más világban élünk, sok a sértettség, vélt hitek és hitvallások és a pénzosztók már a látszatra sem ügyelnek.”

Arról szólva, hogy a Radnóti Színház oszlopos tagja volt, mégis feladta a biztonságot és szabadúszóként dolgozik, illetve a Loupe-pal, úgy nyilatkozott: „Nem hagytam el a Radnótit, négy előadásban ma is játszom. Nem zártam még le, velem jön. Nincs bennem rossz érzés, csak a nehézkes kőszínházi rendszerbe fáradtam bele. Egy idő óta nem jött szembe új impulzus, nekem kellett lépnem. Vagány döntésnek tartom, úgy éreztem, túl drága az idő, hogy egy helyben járjak.”

A Loupe-ról szólva kifejtette: „A színház eszközeivel olyan témákat járunk nagyítunk fel, amelyekről a hétköznapokban könyebb lenne nem beszélni. Ezek Európa és azon belül Magyarország égető, kibeszéletlen társadalmi problémái. (…) Semmilyen állami támogatásunk nincs és ezután sem fogunk pályázni, függetlenek szeretnénk maradni. Viszont megkötöttük a magunk kompromisszumait, például a díszleteink a tizedébe kerülnek, mint a kőszínházakban.”

A teljes interjú az Erzsébetvárosban olvasható.