Élmények, emberek, gondolatok. Milyen hatásokra válunk azzá, akik ma vagyunk? A Vígszínház művésze a Nők Lapjának válaszolt.

„A színészet – mint általában minden művészet -, ha jól megy, ha tehetséges, aki műveli, óriási önigazolás. Viszont amíg egy festő vagy zeneszerző csak utólag tapasztalja meg a sikert vagy a bukást, a színész azonnal megérzi a közönség hangulatát, mert az kitapintható, érzi, ahogy vernek az ütőerek, közvetlenül érzi a hatását annak, amit csinál. Rögtön észleljük, ha az angyalka leszállt aznap este. Ez gyönyörű, mert megerősíti az embert abban, hogy van értelme a munkájának, van értelme, hogy megszületett, és van értelme, hogy él” – fejtette ki Lukács Sándor.

Azt is hozzátette: „Isteni ajándék, hogy a színészet mellett megadatott nekem a költészet is, amit egyre jobban kezdek szeretni. Nálam a két műfaj sohasem alá-fölé rendelt viszonyban állt, hanem erősen mellérendelt kapcsolatban, tehát soha nem gondoltam magamra úgy, mint a színészre, aki mellesleg verseket ír. Mindkettő teljes lelket, szívet igényel, legalább annyi friss energiát próbáltam beletenni az írásba is, mint a színészetbe” – nyilatkozta a színművész.

Arról is szót ejtett, hogy elterjedt az a nézet, miszerint a színész másként él, mint a rendes többség: „Este dolgozik, sokszor éjszaka forgat, különböző hölgyek a partnerei, ezért a közvélemény a színészt nem tartja ideális férjnek. Sajnos szegény édesanyám nagyon fiatalon, ötvenegy éves korában halt meg, még főiskolára jártam. Mivel egy szem gyerek voltam és vagyok, apámra maradt az én további istápolásom, és ő hosszú-hosszú ideig féltett attól, hogy családot alapítsak. Esténként egy kávé vagy egy sör mellett hosszan beszélgettünk arról, hogy a színészi munkámat úgy folytathatom a legnagyobb koncentrációval, ha nem zavarnak otthoni problémák. Magyarul, hogy egy színész számára előnytelen, ha megnősül. Nos, nekem szerencsém volt: már ötven éve, hogy a jelenlegi feleségemmel összejöttünk, és még soha nem jutott eszünkbe, hogy szétmenjünk. Jót tett nekem a házasság.”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.