A Kossuth-díjas színész, rendező a blokád idején elsők között vállalt őrséget a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Azt mondja, minden nap így kelleni élni: tiltakozni az országot megszálló zsarnok hatalom ellen. Lukáts Andor a Hírklikknek nyilatkozott.

A teljes interjú ITT olvasható.

Lukáts Andort elsőként a hátköznapjairól és arról kérdezték, miért említette a telefonba, hogy “megy a kútra vízért.” 

„Pilisborosjenőn lakom az erdőben, nagyon drága lett volna ide bekötni a vizet, öt millió forintba került volna, amikor építettem a házat. Erre már nem maradt pénzem. A faluban van egy kút, onnan hordtam kannákban a vizet. Most azonban egy segítőkész ember megelőlegezte nekem a víz bevezetésének árát. Szenzációs érzés, hogy kinyitom a csapot, és már nem csak a levegő jön belőle.  (…)  Örömet okoz, ha minél több dolgot magam meg tudok csinálni, kétkezi munkával” – mesélte a művész.

Arról szólva egy Kossuth-díjas művész, hogy élhet ilyen méltatlan körülmények közt, kifejtette: “Azért mert ilyen-olyan díjam van, miért járna nekem több mint másnak? Művésznek lenni nem kiváltság, nem illetnek meg érte előjogok. Tudja, mi háborít fel? Az, hogy az én helyzetemnél ezerszer rosszabb körülmények között élnek emberek. Rengeteg olyan hely van az országban, ahol nemhogy víz nincs, de ház sincs. Semmi sincs. Éhség van, vályogviskók, meg gyerekek, akik alig kapnak enni és kinézik őket az iskolából. Nekik kellene elsősorban segíteni, és nem azoknak, akiknek már van valamijük. (…) A pályám rengeteg örömöt adott és ezért én nagyon szerencsés vagyok.”

A felvetésre, miszerint a nélkülözések megedzik az embert, amire szüksége is lehet, hiszen régóta szabadúszó, úgy reagált: “Én nagyon-nagyon szabadúszó vagyok. (…) Én már akkor is szabadúszó voltam, amikor 2008-ban egy kilencedik kerületi bérelt pincehelyiségben megalapítottam a Sanyi és Aranka Színházat. Kezdetben mindent egyedül csináltam rendeztem, játszottam, díszlet terveztem, világítottam. takarítottam is. Mégis nagyon szerettem.”

Az SZFE ügyéről szólva úgy fogalmazott: “A jelenlegi hatalom rettenetesen fél, retteg mindentől, ami szellemileg független. Már az is megriasztja, ha valakinek véleménye van. Ezért akarják elfoglalni az SZFE-t, mert az is egy szabad szellemiségű hely, és akinek véleménye van, az ellenség. És aki ellenség, az holnap lázadhat is, vagy sztrájkolhat, és ebbe belebukhat a kormány. (…) Ott álltunk fent a tetőn, mozdulni se mertem a megilletődöttségtől. Olyan volt, mint egy szent őrület: szemben az utcán a tömeg, akik meg minket néztek. Nagyon felemelő érzés volt. Arra gondoltam, minden napnak így kellene eltelnie. Kimenni az utcára és tiltakozni. Ne hagyjuk, hogy a lázadás lángja kialudjon! Én már azt sem értem, hogyan történhetett meg, hogy az Akadémiát szétverték, a CEU-nál már őrjöngtem. Milyen alapon merészeli bárki azt mondani az ország legjobb egyetemének, hogy takarodjatok, ki innen! És erre most jött Vidnyánszky és a csapata, hogy elfoglalják a színművészetit. Vidnyánszkyé a Nemzeti Színház, a kaposvári egyetem, annyi pozíciója van, hogy megszámolni se lehet, de neki mindez kevés, mert kell neki SZFE is. És ezek után még a keresztényi elveket hiányolja az egyetemről! Ezek nem keresztények, hanem szörnyek. Sötét, képmutató társaság, teljesen idejét múlt, zavaros gondolkodással.”

A teljes interjú ITT olvasható.