VígszínházGalambos ErzsiBalázsovits LajosCserhalmi György
  • facebook
  • instagram
  • 2022. október 1., szombat
    banner_bigBanner4

    Mácsai Pál: “A jövőjéről mond le az a színházi kultúra, ami nem támogatja a függetleneket”

    2022. szeptember 19., hétfő 06:19

    Ritkán szólal meg közéleti kérdésekben, mert félti a színészetét. Nem optimista a FreeSZFE jövőjével kapcsolatban, úgy véli, a független színházak helyzetét egy másik kultúrpolitika tudná megoldani. Ma már máshogy szavalná el a Dicsőséges nagyurak című verset, de azt gondolja, hogy akkor így kellett elmondani. „Az a vers komolyan lett véve.”

    Interjú Mácsai Pállal, akivel az HBO-ról, politika és művészet kapcsolatáról, saját színpadi szorongásáról, valamint a magyarok boldogtalanságáról is beszélgetett a Telex.

    10 idézet az interjúból:

    Mácsai Pál mondatainak jelentős részét a Színház Online által szerkesztett formában idézzük. Annak érdekében, hogy a maguk valójában ismerjék meg az Örkény Színház igazgatója megfogalmazott gondolatokat, ajánljuk megtekinteni a Telex videóját.

    1.

    A színész személyében látszik. Ha ad 16 interjút egy évben és állandóan véleményt mond, az szükségszerűen visszahat a színpadi munkájára. Nincs olyan, hogy nem. (…) Ez egy nagyon érzékeny ügy.

    2.

    Én nagyon becsülöm a függetlenek munkáját. (…) Az ő kísérletező kedvük, erejük, szabadságuk, a kötöttségektől való mentességük lehetővé teszi számukra, hogy másképp gondolkodjanak, mint mi. Ha megnézzük, hogy a magyar színházi élet, vagy a kőszínház honnan merített inspirációt mondjuk az elmúlt 40 évben, akkor azt kell mondanom, hogy jelentős részben tőlük.

    3.

    A színház egy élő holmi. Ott jelen kell lenni, az egy valódi kapcsolaton alapuló tünemény. És száz százalékig biztos, hogy azt a színházi nyelvet, amelyik a megváltozott világérzékelésünkre, gondolkodásmódunkra reflektálni tud, (…) tehát a színházat, amelyik a jelenkor és a holnap emberének szól, azt nem én fogom megcsinálni vagy a kortársaim vagy az előttem járók, hanem azok, akik jóval utánam születtek. Az ő terepük a független színház. Ez azt jelenti, hogy a jövőjéről mond le az a színházi kultúra, amelyik az ő munkájukat nem támogatja. Nemhogy elfogadni kellene őket, hanem a sokszorosára kéne emelni a támogatásukat.

    4.

    A gimnáziumokban, középiskolákban, szakiskolákban pedig őrült erővel kellene támogatni a színjátszó körök működését.

    5.

    Az SZFE ügyében meggyőződéssel és szívből tiltakoztam. De ha elhívnának az egyetemre vizsgát nézni, természetesen elmennék, mert ez a kötelességem. (…) Az SZFE megszállásakor az volt vigasztaló, hogy világnézettől függetlenül tényleg mindenki azt mondta, hogy ez egy disznóság, hogy ez nincs rendben, nemcsak morálisan, de szakmailag sincs rendben.

    6.

    Én kevesebbet szólalok fel, mint sokan mások, részben azért, mert “féltem a színészetemet”. (…) Nem szeretek tüntetéseken fellépni, tehetségtelen vagyok ebben és azt érzem, hogy az ilyesmi lopja az életerőmet, az energiámat, persze néha muszáj… (…) A színész a saját tehetsége, alkotóereje és fantáziája folytán képes arra, hogy a néző őt ne Polgár Csabának lássa, hanem Hamletnek, esetemben ne Mácsai Pálnak lássa, hanem Solnessnek. Ez a mágia tönkremegy, ha a színész a közéletben jelentősebb súllyal vesz részt.

    7.

    Ma már nem így hangozna a számból a Dicsőséges nagyurak című vers, de azt gondolom, hogy anno így kellett elmondani. (…) Mondhatom, hogy ezt a verset komolyan vettem… (“Az a vers komolyan lett véve”.)(…) Petőfi Sándor azt írja: “vasvillára velük, aztán szemétre, ott egyék a kutyák őket ebédre”. Ez azért egy elég durva idegroham, vértolulás és kedély, nem? És utána hozzáteszi azt a csodálatos mondatot, ami miatt az egész vers jó, hogy “de mégsem”. Tehát arról az indulatból származó gyilkolási kedvről beszél, ami bennünk iszonyatosan nagy Magyarországon, majd fegyelmezi magát és megtorpan: “na, ezt akkor gondoljuk át újra”.

    8.

    (Az indulataink mögött az állhat, hogy) boldogtalanok, bizonytalanok vagyunk seregestül. Nincs szilárd jövőképünk. Megy az ideológiai duma nagy mennyiségben. (…) Szerintem a magyar lakosság 99 százaléka nem gondolhatja azt, hogy nyugdíjas korában békés, élhető élete lesz, hanem szorong. Nem gondolhatja azt, hogy a gyerekei taníttatását biztonsággal vállalhatja, hogy az ő lakhatásukat kényelmesen meg fogja tudni oldani. Legtöbben azt sem tudhatják, hogy fél év múlva mit fognak enni. Nem állítom, hogy éhhalál fenyeget Magyarországon, de romlik a helyzetünk, és hosszútávú, nyugodt perspektívánk nincs, csak ennek az ígérete van. És ez idegessé, haragossá tesz bennünket. (…) Emellett folyvást hergelve vagyunk, egymás ellen és idegenek ellen, tehát a magyar társadalom elég rossz idegállapottal, alacsony rezgésszinttel bír. (…) Egyre többször hallom, főleg a fiatalabbaktól, hogy igazi fenyegetettséget éreznek a növekvő szegénység, a gázár, a klímaváltozás, a túlnépesedés miatt.

    9.

    Ültem Kállai Ferenc mellett a Nemzeti Színház társalgójában, és azt mondta, hogy meglátod, egyre rosszabb lesz, majd meglátod, színészként egyre rosszabb… És valóban, idővel csak nő a színpadra lépés előtti szorongás az emberben. Ennek talán az lehet az oka, hogy az ember egyre többet tud a szakmájáról és egyre többet vár el saját magától, miközben a képességei nem változnak, esetleg némiképp fejlődnek, majd idővel hanyatlani kezdenek.

    10.

    Természetesen rettentően szeretném meglepni a külvilágot. És egyébként igazgatói feladatom olyan helyzetbe hozni a színész kollégákat, hogy ők is meglephessék a nézőt.

    Mácsai Pál mondatainak jelentős részét a Színház Online által szerkesztett formában idézzük. Annak érdekében, hogy a maguk valójában ismerjék meg az Örkény Színház igazgatója megfogalmazott gondolatokat, ajánljuk megtekinteni a Telex videóját.

    banner_bigBanner1
    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2022 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram