KulisszaSzász JánosVígszínházSzarvas JózsefHegedűs D. GézaBródy Vera
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 24., vasárnap

    Mácsai Pál: “A kultúra sokszínű, aki ki akarja lúgozni, reménytelen dologba fog”

    2020. július 5., vasárnap 06:34

    Mácsai Pál, az Örkény Színház igazgatója válaszolt a Pesti Hírlap kérdéseire.

    Elsősorban a színházak támogatásáról, a Terápia című sorozatról, a színészmesterségről, és Vidnyánszky Attila kijelentéseiről kérdezték.

    A teljes interjú ITT olvasható.

     A kérdésre, mit szól ahhoz, hogy „a Karácsonyék által kiválasztott”, azaz fővárosi finanszírozásban tartott színházak között maradt az Örkény, a direktor azt felelte:

    “Örülök és nem örülök. Jó, ha a fenntartó tiszteli a művészeti autonómiát és nem gyakorol ideológiai kontrollt a rábízott intézmények fölött, és mindenkinek rossz, hogy tovább hasad a színházi struktúra, ezzel a magyar kulturális élet. A színházak finanszírozásának szakadása megosztottságunk újabb jele, az úgynevezett kultúrharc része. A kifejezés régi, már magában önellentmondásos, célja ma valójában annyi, hogy ki költse el a művészetekre szánt adóforintokat. A hivatkozott világnézeti vagy értékkülönbözőség legtöbbször puszta szöveg. A kultúra sokszínű, aki ezt ki akarja lúgozni, az reménytelen dologba fog, szerencsére, de közben sokat árt magának a kultúrának. A kultúrkormányzat úgy fogalmaz, hogy a főváros eltolt magától néhány színházat. Fordítva van, a főváros megmentett néhány színházat attól a kéretlen öleléstől, amitől több színházat pénz hiányában már nem tudott megmenteni. Városi színháznak Budapesten mindig jobb lenni, mint nem városi színháznak. Tarlós István idején is így volt”.

    Mácsai Pál / Fotó: Dömölky Dániel

    Az előadóművészeti törvényről szólva Mácsai Pál kifejtette: „Az igazság az, hogy a többség szorong, és nem ért egyet az új előadóművészeti törvény több elemével. Ez nem az egyetértés hallgatása, hanem a félelemé, és sajnos a közönyé.”

    Elárulta, az Örkényben augusztustól próbálnak teljes gőzzel, szeptembertől játszanak: “Ma még csak remény, hogy a járvány elvonul, gondolni kell mindenre.”

    A sokak által ismert Terápia sorozatról is kérdezték, amelyben ő alakította a főszereplő pszichológust. A kérdésre, mennyi nehézséget rejtett a szerep, azt felelte: “Meg kellett tanulni ülni a fenekemen, vagyis meg kellett érteni, hogy egy pszichológus fegyelmezett, és nem ülteti ki az arcára a reakciókat, hanem főleg figyel. Ez a rejtőzködő aktivitás is tele van eseménnyel, fordulattal, csak nem tesszük a kirakatba.”

    Arról is faggatták, mi volt az a pont, amikor úgy érezte, jó filmszínész: “Biz’isten nem gondolom, hogy különösen jó filmszínész lennék. De Sopsits Árpád Torzók (2001 – a szerk.) című filmje volt, amikor fedésbe kerültem magammal. (…) Amikor az ember összeérik valamire, nem szól cintányér meg tubazenekar, csak megtörténik. Mint amikor reggel arra ébredsz, hogy leesett a hó. Ez hogy történt ilyen csöndben, ilyen csodaszerűen? Tegnap még nem volt, ma már van. Utána következik a tudatos feladat: hogy amit megtanultál, ne olvadjon el.”

    A teljes interjú ITT olvasható.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -