„Kutat a polcon, előhúz egy dossziét. Régi fotót vesz ki belőle. Szétlőtt, romos lakás, a szobában bútorok törmeléke. Egy hokedlin ül egy rezignáltan, de valamiképpen mégis derűsen a kamerába néző férfi” – Mácsai Pállal Szegő András találkozott. Nők Lapja Lapszemle.

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2022.05.11 – 10,11,12,13. oldal

„Ő itt az apám. Most lenne százéves. Ez pedig a Széna téri lakásuk – volt. Az oroszok lőtték szét ötvenhatban. Ma lehetne bármelyik ukrán város lakóháza. Most bekeretezem, és kiteszem a falra. (…) Néhány évtizedenként rájuk jön, és akkor ami útba esik, rommá lövik. Aztán vagy hazamennek, vagy csak évtizedek után. Unásig, fájdalomig ismételt minta. Épp újraolvasom apám naplóját, mert kiállítás készül az évfordulóra. A kubai válságnál tartok. 1961- nél, amikor szovjet atomrakétákat telepítettek oda, aztán mégis inkább hazavitték őket. Minden mondatot, gesztust, a hangnemet, amerikait, oroszt, a politikát, retorikát szóról szóra át lehetne másolni a jelenbe” – meséli Mácsai Pál, aki azt is hozzáteszi: „a szüleink generációjának még a zsigereiben volt, hogy mi az a tűz, amivel nem játszunk. (…) A párnából, amin aludtam, bújt ki egyszer repesz is, a háború vagy ötvenhat nyoma, nem tudtuk. Ott volt körülöttünk.”

„Én mindenesetre életemben először érzem azt, hogy tényleg minden lehetséges. Ez megrendít, ezért is teszem ki ezt a képet. Se béke nincs feltétlenül, se biztonság. Mind a kettő munka. Cselekvés. Magától nincsen” – fogalmaz az Örkény Színház direktora.

A kérdésre, számára mit jelent az, hogy munka, azt feleli: „Ezzel összefüggésben? Nem megszokni, nem beletörődni, híreken nem túllapozni, nem hagyni, szót emelni, tiltakozni, befogadni. (…) Ám nagyon igazságtalan azt, amit csinálok, csak munkaként nézni. Úgy értem, részemről igazságtalan. Mert ez szenvedély is, sőt főleg az. Nagyon fontos nekem, hogy húsz évvel ezelőtt az Örkény Színház nem volt, most pedig van.”

Arról is faggatták: most, hogy a járvány mögöttünk, a háború mellettünk, ugyanolyan-e a színház, mint volt, kell-e, fontos-e: „Ez a kérdés a céltábla közepe, szerintem most minden színházi ember ezt kérdezi a világon. Ez persze elméleti kérdés, a válasz pedig gyakorlati: mit kell játszani, és hogyan. (…) Hát újat és másképp. Ebben az a jó, hogy ősrégi válasz. Nálunk a következő évadban a hétből öt ősbemutató lesz – azt pedig, hogy hogyan játszunk, milyen színpadi nyelven, kiderül majd: mindenesetre nem akarjuk ismételni magunkat.”

Arról is faggatták, számára mi a siker: „Minden, ami összejön, nekem is siker. Nem csak művészi. Műszaki siker is van, amikor sikerül egy díszletet jól összehozni, vagy egy lámpát jó helyre tenni, vagy a hangosítást eltalálni, és anyagi siker is van, ha például jutalmat tudunk adni az évad végén, mert a színház jól teljesített, és siker, ha kedvesen köszönnek a közönségforgalmi irodán, és siker, ha jó a honlap…”

A teljes interjú a Nők Lapjában olvasható.
Nők Lapja 2022.05.11 – 10,11,12,13. oldal