Hogyan formálja a színész és közönség közti dinamika az előadást? Mi a közös a legnagyobb színészekben, és mi az, ami egy színésztől mindig elvárható? Többek közt ezekről beszélt Mácsai Pál a 25. Internet Hungary konferencián – számolt be a konferencia honlapja.

Rónyai Júlia beszámolójából:

(…)

Mácsai Pál előadását a konferencia megálmodója, Csermely Ákos vezette fel. Ennek során elmondta, feleségével rendszeresen jár színházba, és az Azt meséld el, Pista! című monológestet háromszor is látták. Ebben Mácsai Pál Örkény István életét viszi színpadra az író sorain keresztül. Csermely Ákos felidézte, a közönség a három előadáson különféleképp reagált ugyanarra a jelenetre, és csak egy alkalommal értették meg annak tragikus üzenetét. De hogyan kezeli a színész, hogy a közönség fogékonysága estéről estére változik? “Ugye ez két élőlény. Aki a színpadon szerepel, és az is, aki a nézőtéren ül. Ez tehát valóban egy élő, alakuló, nem fixálható kapcsolat. Az előadás egyáltalán nem a színpadon, hanem a néző fejében történik. Minden előadás más-más élményt jelent a közönség számára, attól függően, hogy milyen lelkiállapotban érkezik. A színház tehát mindig egy közös alkotás a nézők és a színészek közt, ahol a nézők érzései és reakciói ugyanolyan fontosak, mint a színészi teljesítmény” – kezdte Mácsai.

Mivel ez a kölcsönhatás folyamatosan formálja az előadást, a színház mindig új és megismételhetetlen – emelte ki a színművész, aki arról is beszélt: kísérletek bizonyítják, hogy az előadások során a színészek és a közönség agyhullámai összehangolódnak, tehát ezt az együtt mozgást papíron is lehet követni. “Mondjuk, hogy játsszuk a Hamletet. Ti közönségként ráültök a történet hullámaira, megrendültök a végzetén, egy kicsit vele haltok a végén, és az ő sorsával gazdagodva mentek haza. Ez nem a színpadon történt, a színpadon egy szakmunka történik. Ez bennetek történik meg. Ahogyan a néző megérkezik aznap este, az nem kihagyható eleme a színházi történésnek” – mondta Mácsai.

Ha a közönség fáradt, vagy nem nyitott, az befolyásolhatja az előadás sikerét. Ugyanígy, ha a színész nem teljesít a legjobban, az előadás akkor sem éri el a kívánt hatást. Mácsai szerint a legjobb előadások akkor születnek, amikor mind a színészek, mind a közönség teljesen jelen vannak – ám ez az utóbbinak kötelesség is: “Akármilyen is a nézőtér, a szakmunka oldja meg. A begyakorlottság, a pontosság és az az evidencia, hogy a színész nem engedheti meg magának, hogy unja. Pontosan olyan felelős egy színész a maga jelenlétéért, mint egy orvos, tehát nem lehet az ezerkettedik vakbelet másképp felfogni.”

“Ami a színészben történik, egy tudatállapot-változás. (…) A kettősség, a teljes beleélés és a tudatos kontroll együttes alkalmazása a színészi munka egyik legnagyobb kihívása” – foglalta össze Mácsai.

A teljes beszámolót itt olvashatja.