Mit kérdezne húsz éve elhunyt édesapjától? Mit gondol arról a felvetésről, hogy egy igazgatónak körülbelül tízévnyi színházvezetés lenne egészséges? Vajon mennyire tud azonosulni Solness szerepével, azzal az öregedő sztárépítésszel, aki kétségbeesetten ragaszkodik múló sikereihez és hódításaihoz? A Budapest TE meg ÉN podcastban Mácsai Pállal készült beszélgetés.

Apjáról

Mácsai Pál édesapjának, Mácsai István festőművésznek munkáiból decemberben a Kiscelli Múzeumban nyílt kiállítás. Vajon mit tudott meg a fiú az apáról a tárlat kapcsán, hogyan értékeli most, húsz évvel halála után viszonyukat?

„101 éves lenne apám. Ez nem egy műtörténeti, hanem egy személyes lelki esemény nekem. (…) Konzekvensebbnek, kitartóbbnak és heroikusabbnak látom az egész életét, mint korábban. Ő ugyanis egy későn jött hős, aminek az irodalomban Don Quijote az ősalakja. Apámat a festészetnek csak azok a kérdések izgatták, amelyek száz évvel korábban véget értek kérdések lenni, a látvány, az ábrázolás minősége izgatta, az absztrakciótól inkább irtózott, ugyanakkor a személyisége, gondolkodása, humora teljesen 20. századi. Ez a kettősség az egész életét meghatározta, szétfeszítette.”

„Először az apa a meghaladhatatlan nagyság, erő és kétségbevonhatatlanság, aztán kamaszkorban kérdőjelek serege jelenik meg, lázadunk és el akarjuk törölni őt a föld színéről, majd lassan megbékélünk vele és rájövünk, hogy ő is én vagyok és én is ő vagyok. De most éppen úgy érzem magam egy lezárt kapcsolat után – hiszen meghalt, meggyászoltam, elbúcsúztunk – mintha hároméves lennék, és fölfelé nyújtom a kezem, hogy meg tudjam fogni az övét. Ez egy nagyon összetett élmény.”

A színház igazgatásról

Hány évig illik színházat vezetni egy embernek? Mácsai színésze, Polgár Csaba a Magyar Narancsban azt nyilatkozta, talán tízévnyi színházvezetés lenne egészséges. Megkértük az igazgatót, mondja el véleményét ő is.

„Ez alkat kérdése. Nem ördögtől való gondolat. Az biztos, hogy a magyar színházi praxis hagyományaiban nem nagyon tudja kezelni az új jelenségeket. (…) Budapesten Kováts Adél mellett máig én vagyok a legfiatalabb színházigazgató. Ez súlyosan szakszerűtlen. A színházigazgatás, miután egy nagyon erős aktivitást igénylő munka, 35 és 55 éves kor között áll igazán jól biológiailag.”

Solnessről

Ibsen drámájának címszerepét Mácsai Pál játssza. Ő Solness, a sztárépítész, aki retteg az utána jövő tehetséges fiataloktól. Hol találkozik a szerep a színésszel?

„Gáspár Ildikó állt elő azzal, hogy megrendezné velem a Sollnesst. Soha nem jutott volna eszembe, nem szerettem a darabot. Elolvastam újra, de úgy éreztem, semmi közöm a szerephez, hiszen ő egy autoriter zsarnok, aki retteg a fiataloktól, az én ambícióm pedig szinte kizárólag a fiatalok bevonása a működésbe, továbbá egy, a környezetét terrorizáló alak, egy arrogáns, kellemetlen zaklató. Ez én nem vagyok.”

Két évnyi ellenállás után végül a rendező és a művészeti tanács meggyőzte Mácsait, hogy állítsák színpadra Solness történetét.

„Megkérdeztem a többieket, hogy miért kellene ezt a darabot szerintük elővenni? Azt mondták, alkalmas a darab annak a párbeszédnek az elindításához, amely arról szól, hogy a fiatalok azért nem jutnak helyzethez, mert az előttük lévő generáció elnyomja őket. Mivel ezzel mélyen egyetértek, rábólintottam.”

Podcast – hallgasd meg!

Ami kiderül még a beszélgetésből:

Milyen apaképe van Mácsai Pálnak 20 évvel édesapja halála után?

Miért ragaszkodott Mácsai István a Magyarországon maradáshoz, holott itthon megtépázta sorsát a történelem?

Mit kérdezne meg most édesapjától Mácsai Pál, ha tehetné?

A pusztán szórakoztató színház is lehet jó?

Vajon van-e öncenzúra a mai színházakban?

Mi a társadalmi megrendelés Mácsai szerint az Örkény Színház műsorát illetően?

Egészséges-e ugyanannak az embernek több mint tíz évig igazgatni egy színházat?

Megváltozott-e Mácsai Pál, amióta színházat vezet?

Mi azonos Mácsaiban és az általa játszott Solness építőmesterben?

Milyen bemutatók lesznek még ebben az évadban az Örkényben?

Jövőre miért csak két bemutatójuk lesz a szokásos minimum négy helyett?