Galambos ErzsiBalázsovits LajosLovas RoziBata ÉvaWunderlich József
  • facebook
  • instagram
  • 2021. december 7., kedd
    banner_bigBanner3

    Madarak voltunk – Online a Mesebolt Bábszínház előadása Kovács Géza rendezésében

    2021. január 26., kedd 08:08

    Felkerült az eSzínház.hu kínálatába a szombathelyi bábszínház Madarak voltunk című előadása. Kovács Géza rendezése február 6-án lesz elérhető.

    Galuska László Pál: Madarak voltunk

    Valaha madarak voltunk Isten tenyerén lakoztunk.
    Egyik ágról másra szálltunk, Ami kellett, rátaláltunk.
    Mint a göndör, fehér felleg, Napjaink oly puhán teltek.
    A halál is, mint az álom, Úgy jött el azon a tájon.

    Ajánló a darab elé:

    Hol van ez a csodálatos vidék, ahol Gergőce és Máriskó angyalt szabadít, boszorkát szomorít, ördöggel szántat, s öreg szamárnak szárnyat ad? Ott, ahol kivirágzik a gyermekkor, felragyog az ifjúkor, megérik a felnőttkor, és beköszönt az öregkor tele. Ahol megszülettünk, felnőttünk, ahova mindig visszavágyunk. Ezen a tájon mesék születnek a kísértésről, fenyegetésről, kitartásról, szerelemről, családról.

    Vad színek, burjánzó minták, zene, varázslat és kergetőzés vár minden gyereket, aki eltalál a találkozóhelyre, ahonnan elindulunk, de még egy pillanatra megállunk, hogy felidézzük közös történeteinket.

    Az előadás itt érhető el.

    A rendező szavaival a darabról:

    Sok évvel ezelőtt egy Zemplén megyei kiránduláskor eljutottunk Bódvalenkére, a Freskófaluba. Célzott látogatás volt, mert nagyon izgatott a falu hangulata, az ott élő emberek gondolkodása. Felkavaróak voltak az ott látottak. A mélyszegénységnek megrendítő tapasztalata, a helyzetükbe belefásult közösség mozdíthatatlansága, s ezzel szemben a házak falán a Képek, a képekbe fogalmazott történetek. Az egyik faluvégi ház falán láttam egy képet és hozzá egy verset. Így kezdődött: „Valaha madarak voltunk…” Egy történet fogalmazódott képbe, versbe az elvágyódásról, az otthon elvesztéséről, a visszatalálás vágyáról, az elveszett Édenkertről.

    Egy mélyen emberi, nagyon is mai mese kezdett bennem megfogalmazódni az ott látottak alapján. Egy történet, ami már nem roma, nem magyar, hanem univerzális, korokon, nemzeteken átívelő. Az ebben a történetben megjelenő vágy lökött Amerikába másfél millió emberünket, ez hozta létre a kínai, olasz, ír negyedeket a világ számos városában, és ez tartja ma is mozgásban emberek millióit. S ez a vágy indítja oly sokszor vándorútra a jobb életre vágyó legkisebb fiút is sok népmesében.

    Alkotótársaimmal Galuska László íróval, Boráros Szilárd tervezővel Khaled-Abdo Szaida dramaturggal, több mint egy éven át készítettük elő, fogalmaztuk meg magunk számára a történetet, a bábszínházi megvalósítás terét, eszközeit. Az már az első pillanatban világos volt számunkra, hogy egy olyan több rétegű előadásról van szó, amelynek egyszerre kell érthetőnek lennie a kisiskolás és ifjúsági korosztály számára.

    Főszereplőink útra indulnak, egy hazát, házat maguk mögött hagyó útra. A búcsú pillanatában, mielőtt kilépnének a kapun, mesék indulnak, „mágikusan realista”, személyes történetek az otthonról, az ünnepekről, a faluba érkező cirkuszról, ahová nagy kaland volt belesni a sátorponyva résén, a gonosz boszorkányról, aki megpróbálta férjhez adni csúnya lányát, az ördögről, aki szerelemtől hajtva felszántotta a falu határát, Hétköznapi mesék, vagyis majdnem hétköznapiak. Történetek, melyeket megszépít, kiszínez az idő és a távolság. A mesélés közben lassan újra felépül egy világ, a valaha volt otthon. Az otthon, ahol jó volt gyermeknek lenni, ahol meg kellett küzdeni a felnőttkor nehézségeivel, s ahol már csak vágyálom a megélhető, csendes öregkor.

     Egy apró világ épül fel, egy falu, az emlékek közös faluja.

    A nagyon egyszerű eszközök, bábok egyszerre metaforikusak és realisztikusak. Hatásukat felerősíti az előadás zeneisége, melyet az előadás szereplői élőben játszanak.

    A Madarak voltunk hét év után tér haza a Mesebolt Bábszínház színpadára. Időközben megjárta a debreceni Vojtina Bábszínházat. Az évek múlása, az újra felfedezés örömét jelenti számunkra. Ennek  a felfedezésnek izgalmával készülünk a bemutatóra, újra hangszerelve, sok elemében újra gondolva, sokkal személyesebbé formálva az előadást. 

    Rendező: Kovács Géza
    Dramaturg: Khaled-Abdo Szaida
    Zene: Lázár Zsigmond
    Tervező: Boráros Szilárd
    Játsszák: Ács Pertra eh.(SzFE), Gyurkovics Zsófia, Kovács Bálint, Kőmíves Csongor, Lukács Gábor, Varga Bori
    Zenei közreműködő: Dénes Emőke mv., Keller Dániel mv.

    Színházi pillanatok az Instagramon
     -
    HÍREINKET ITT IS KÖVETHETI:
    © 2021 szinhaz.online
      KapcsolatImpresszumMédiaajánlatAdatvédelmi irányelvek
  • facebook
  • instagram
  • nka