Az Ars Humanica Hungarica Társaság 2021-ben a SZFE Közösségének ítélte oda a Magyar Civil Becsületrend kitüntetést.

A „SZFE Közössége” alatt értendők mindazok, akik részt vettek és folyamatosan részt vesznek abban a civil mozgalomban, ami segítette megőrizni a polgári ellenállás méltóságának értékeit, és a nemzet hitét abban, hogy a szellem szabadsága hatalmilag nem béklyózható.

www.arshumanica.org.

Radnóti Sándor: Civil kurázsi egy egyetem autonómiájáért (laudáció)

A Színház és Filmművészeti Egyetem autonómia-harcában a legfeltűnőbb az volt, hogy milyen sok, talán két tucatnál is több diák vitte a szót, nyilatkozott a mozgalomról – és mindegyik bátran, talpraesetten, szava készen. Ügyük egyszerű és átlátható. Abban az intézkedéssorozatban, amely pszeudo-magánalapítványokba akarja rendelni az állami egyetemeket, a bőséges pénzeső ígérete legtöbbször kissé elhomályosítja az ideológiai és hatalmi célt – legalábbis a pragmatikus egyetemi polgárok szemében.

Nem így az SzFE esetében, ahol kezdettől világossá tették, hogy harcban állnak az egyetem szellemiségével, hagyományával, tanári karával – meg akarják szüntetni, s fel akarják váltani valami sohasem tisztázott, de mindenesetre nacionalista és hivatalos – ennek megfelelően szélsőjobboldali – hatalmi eszmével, amelyet hogyan is lehetne kibontani, ha egyszer a jelenlegi tanárok képtelenek befogadni a nemzet, a haza, a kereszténység ideáját.

Ezért aztán teljes tisztogatásra van szükség és az egyetem visszamenőleges megrágalmazására. Volt némi méz is – kecsegtetés soha nem látott anyagi lehetőségekkel –, de főképp korbács; merev és agresszív intranzigencia, mind az illetékes minisztertől és hallgató főnökétől, mind a létrehozott kuratórium hataloméhes és bosszúszomjas elnökétől. S mögötte persze a kormánymédia elszabadult csahosai.

Eddig ez olyan történet, mint sok száz más az elmúlt tíz évben.

Ami jelentékennyé és maradandóvá teszi, az az ellenállás, a civil kurázsi, mind a diákok, mind a tanárok részéről. Méghozzá milyen okos, milyen szellemes, milyen kifinomult ellenállás!

A diákok egyetemfoglalása, a piros-fehér terelőszalag ellenállási jelképpé válása. A mesterek, a színházi és filmes hivatások képviselői, a szolidáris értelmiségiek tisztelgése a kapu fölötti mellvéden. A petíció élőláncon keresztül, ezer és ezer kézen át való eljuttatása a Vas utcától az Országházig. Tüntetés a Nemzeti Színház előtt a Kassai polgárok előadása közben – Márai színművéből vett idézetekkel. A tanköztársaság kikiáltása, amely az elrabolt egyetemi önrendelkezés mellett – akarva-akaratlanul – az elveszett magyar köztársaságra is utalt. Sztrájkmozgalom. Online vizsgafilm fesztivál. Az Ódry Színpad visszafoglalása. A 2020. október 23-i nagy tüntetés. Szakszerű jogi küzdelem. S a nyilatkozatok rendíthetetlen fölénye, nyugalma, igazsága, jókedve.

Mondhatná valaki – s mondja is –, hogy a mozgalom „apolitikussága” váltotta ki a nagy rokonszenvet. S ez annyiban igaz, hogy az egyetem önvédelme volt mindennek alfája és ómegája, a résztvevők óvakodtak attól, hogy ezen túl aktuális politikai következtetéseket vonjanak le. Noha ügyükből levonhattuk mi a konzekvenciákat.

A „politikát” szitokszóként használó emberek számára pedig nyilvánvalóvá válhatott az ellenfél összeesküvés-elméleteinek abszurditása. De természetesen egy egyetem autonómiájának védelme, megőrzése politikai cél, az önszerveződés politikai mozgalom, s a folyamatos bázisdemokratikus vitákban az egység megőrzése politikai tett.

A diákok blokádja, a tanárok sztrájkja (amely mindvégig a tanítás fenntartását jelentette) véget ért. De ez a polgári engedetlenségi mozgalom, amely nem a polgári renddel, hanem a hatalmi önkénnyel szemben volt engedetlen, erős nyomot hagyott maga után.

A Vas utcai épület szimbólummá vált, amelyet mi sem mutat inkább, minthogy az új vezetőség máris megszabadult tőle. A SzFE neve a tulajdonukba jutott, de tanári karát aligha lehet helyettesíteni ismeretlen, teljesítmény nélküli emberekkel, s díszként egy jeles színésszel, akitől kötve hiszem, hogy valaki hallott már gondolatot a szerep-szövegein kívül, egy híres operatőrrel, aki mit sem tanult negyven éve forgatott filmjéből, a Mephistóból, valamint a spiritus rectorral, az egykor képességes rendezővel, aki ma már csak gyűlölködni és intrikálni tud. A SzFE szelleme máshol van.

Németh Gábor köszönete:

Az SZFE közösségének tagjaiként nagy örömmel értesültünk az Ars Humanica Hungarica megtisztelő elismeréséről, és olvastuk a történetünket lényeglátó beleérzéssel követő Radnóti Sándor meleg szavait. A lehető legjobbkor ért minket ez a kitüntetés, azokban a napokban, amikor az egyetemi autonómia visszaszerzéséért vívott küzdelmünk fordulóponthoz, talán a legnehezebb szakaszához érkezett. Azoknak a tanároknak és diákoknak, akik eddig a részesei voltak, most élethelyzetük és alkatuk szerint kell dönteniük arról, személyes történetük hogyan folytatódjék, hogyan illeszkedjen a közös nagy elbeszélésbe.

Maradjanak-e az elfoglalt SZFE intézményrendszerében, és ott találják meg az ellenállás formáit, vagy keressék boldogulásukat a falakon kívül? “Az SZFE szelleme máshol van” – így a laudáció. A lélek erejében? A képzelet szabadságában?

Abban a derűben és könnyedségben, amivel a hatalom ügyetlenül nehézkes gesztusaival szembeni ellenállás új formákat talált?

Az ilyen nehéz helyzetekben, mint ez a mostani is, nagyon sokat segít a követésre méltó példa, esetünkben éppen azok példája, akik az elmúlt évtizedben a Magyar Civil Becsületrend lovagjai lettek.

Olyan emberek példája, akik a szívükre hallgattak, és az európai, tehát görög-zsidó-keresztény kultúra alapértékeit, a szabadságjogok védelmét és az emberi méltóság megőrzését fontosabbnak tartották rövid távú érdekeiknél. Az SZFE közösségének nevében köszönöm a díj alapítóinak és díjazottjainak, hogy támogató elismerésükkel és erőt adó példájukkal segítik küzdelmeinket, esélyt adva rá, hogy szabadságtörekvéseink az egyéni életutaktól függetlenül a továbbiakban is ebben az értékközösségben találkozhassanak.

Németh Gábor, az SZFE oktatója