Játszott már a Royal Shakespeare Companyban, a Globe Theatre-ben, a londoni National Theaterben, sok más színpadon és filmekben is. Angol nyelvterületen – ráadásul Londonban, a patinás brit színházi kultúrában – egyértelműen Magyar Éva vitte a legtöbbre. Gyárfás Dorka kérdezte.

A WMN interjújából:

Magyar Éva elsőként arról mesélt, hogy egy BBC-filmben forgatott Budapesten, és ezzel sikerült összefésülni egy holland produkciót, de a koronavírus miatt lefújták az egészet. Madarász Isti filmjében is kapott szerepet, azt is el kellett halasztani.

„Itt, Angliában általában úgy élnek a színészek, hogy soha nincs semmi előre lekötve. Itt nincsenek társulatok, hanem válogatásokra jársz, és azok tükrében döntesz arról, hogy mit vállalsz el, de a munkák között gyakran vannak szünetek, amiket át kell vészelni anyagilag, tehát igazi tücsökélet ez: zenélsz, zenélsz, és reménykedsz benne, hogy nem jön még a tél. Most viszont mindannyiunkra tél jár. Én ezekre a filmekre novemberben kezdtem el készülni, és olyankor elvárják az embertől, hogy addig ne vállaljon semmit, vagyis november óta nem kerestem pénzt” – árulta el Magyar Éva, aki hozzátette, nem aggódik, mert az nem segít, helyette kidolgozott egy programot, amivel angol nyelvű üzleti kommunikációt tanít vezető beosztású embereknek online.

Egy teljesen új életbe kezdett 10 éve: kint vagy egy olyan piacon, ahol sok az eszkimó és kevés a fóka. Ennek kapcsán elmondta:  „Van az embernek egy tehetsége – de mondhatjuk érzékenységnek is –, van egy ambíciója, hogy ő ezt a dolgot akarja, és ezeken kívül még ott van a rengeteg munka. (…) Itt, Angliában egészen más a rendszer, amit én csak egészséges kapitalizmusnak hívok. Aki olyat tud produkálni, ami a vevő számára érték, azt meg fogják venni. Persze, az is érték, ha valaki már híres, vagy adott esetben gyönyörű, de ez csak az esetek két százaléka. A többiben az kapja a szerepet, aki a produkcióhoz valami pluszt tud hozzáadni.”

„Gátlásom és félelmem most is rengeteg van, viszont elképesztően vágyom ra, hogy csinálhassam. Ha bántanak, ha le akarnak húzni, vagy csak nem engednek, akkor azt az erőt arra használom, hogy még jobban elrugaszkodjam és még magasabbra ugorjak. Magyarországon ez azért volt nehéz, mert hiába volt a társulatom, a Sámánszínház egyre sikeresebb külföldön, otthon egyre kevesebb pénzt és lehetőséget kaptunk. És hiába voltam előtte nagyszerű színész Kaposváron, nem hívtak vendégnek Pestre, tehát minden elfogyott körülöttem. Ilyenkor persze szomorkodik az ember, de nagyon nem mindegy, hogy meddig. Egy napig még oké, kisírhatod magad, de másnap már jönni kell az ötleteiddel” – tette hozzá Magyar Éva.

Arról,  honnan hozza ezt a mentalitást, kifejtette: „Ez csak abból fakad, hogy nem szeretek veszíteni. (…) A másik fele meg az, amit Schwarzenegger mondott egyszer: nem az a fontos, hogy mit csinálsz akkor, amikor fut a szekér és épp te vagy a sztár, hanem az, amikor éppen szarban vagy. Azon alapul ugyanis a következő lépés. Amikor senki nem akar veled dolgozni, amikor egyedül vagy – na, akkor derül ki, mit tudsz. Én ezért mondom mindig a tanítványaimnak, hogy ne arra építsenek, amit eddig csináltak, mert az elmúlt – fel kell tenni szépen a polcra. Csak a jelenre szabad koncentrálni, abba kell energiát fektetni, mert az hozza majd be, amit el szeretnének érni. A jelenben építjük a jövőt – és ehhez egyébként iszonyatosan sokat kell dolgozni” – szögezte le Magyar Éva.

„Nem is tudom, mikor tanultam meg – valahol az úton –, hogy a legfontosabb értékünk saját magunk vagyunk, és az életünk a mi kezünkben van. Szerencsések vagyunk, hogy nincs háború – jó, most épp elég nagy a baj, de ilyenkor még fontosabb, hogy saját magadat megtanuld és tudd irányítani. Ezt nagyon kevesen tudják. Mert nem az az érték, ha valakit utánozol, hanem magadat adod, és ki is állsz magadért. Persze, ebből lesznek problémáid is, mert ez azt jelenti, hogy rákérdezel dolgokra, vagy éppen másképp szeretnéd, és elvárod, hogy egyenrangúként kezeljenek, de ez nem baj, mert mindenki tanul belőle” – fejtette ki Magyar Éva.

A WMN interjúját itt olvashatja.