Hétfőn a Nemzeti Színház azt közölte, hogy lemondottVidnyánszky Attila vezérigazgató, miután pénteken a Rómeó és Júlia előadása közben súlyos balesetet szenvedett két színész. Magyar György a Klubrádióban azt mondta, a döntés indokoltnak tűnik, de rendkívül teátrális, Vidnyánszky jogviszonya ugyanis speciális – írta meg a 24.hu.
Magyar György azt mondta, erre a jogviszonyra más szabályok vonatkoznak.
Itt nem ismerünk olyat, hogy lemondás. Csak felmondás van.
Az ügyvéd azt kevéssé tartja valószínűnek, hogy Vidnyánszky ne lenne tisztában azzal, ő dönthet arról, hogy egyoldalú jognyilatkozattal megszünteti, felmondja ezt a jogviszonyt. Ebbe kinevezőjének semmilyen beleszólása nincs. Szerinte
Csák miniszter úrnak nem osztottak lapot ebben a jogyviszonyban.
Magyar György hangsúlyozta, lehetnek olyan körülmények, amelyek a nyilvánosság előtt nem ismertek, de a rendelkezésre álló információk alapján a jogviszony megszüntetése így működik. Az ügyvéd blogján azt írta, az alapszabály szerint ugyanis munkaviszonyban látja el tisztségét Vidnyánszky Attila. Csák János döntése alapján, határozott időre szól a munkaszerződése, így esetleges távozásakor a Munka törvénykönyve (Mt.) szabályait kell alkalmazni.
A 24.hu a Nemzeti Színházban történt baleset kapcsán arról is írt, hogyan épített Vidnyánszky nemzetközi hírű társulatot a semmiből Beregszászon, majd hogyan jutott el a magyar színházi élet csúcsára, miközben az egyre durvuló kultúrharcból is alaposan kivette a részét.
Úgy gondolom, hogy én nem születtem igazgatónak. Megtanultam egy csomó mindent, ami ahhoz kell, hogy az ember egy intézményt vezetni tudjon. Én rendezőnek vágytam lenni, és annak születtem, ha van ilyen. Az igazgatás, az úgy jött. Menekültem előle már Beregszászban is. Megalapítottuk a beregszászi színházat, én voltam az első alkalmazottja, egyben igazgatója. Egy évig bírtam az igazgatást, majd gyorsan átpakoltam a vállaimról a terhet Balázsi Józsefre
– mondtaVidnyánszky Attila 2015-ben, amikor már másfél éve vezette a Nemzeti Színházat. Ahogy más interjúkban, ott is azt hangsúlyozta, hogy valójában a színpad közelében szeret lenni, mert az az ő világa, és minden, ami a színpadtól elvonja, az idegesíti, és szükséges rosszként éli meg. Ennek ellenére nemcsak igazgatói, majd főigazgatói szerepkört vállalt az elmúlt évtizedekben, de a Fidesz hatalomra kerülését követően a magyar színházi élet legbefolyásosabb alakja lett, saját érdekvédelmi szervezetet alapított, és kiterjesztette befolyását a támogatási pénzek elosztására és a színházi képzésre is. (…)
A 2010-es fideszes hatalomátvétel után egyre nagyobb szerep jutott neki a kultúrpolitikában és a finanszírozási pénzek elosztásában. Ezzel együtt pedig visszatérő elem volt a megosztó retorika részéről: „Túlságosan hosszú ideig volt elnyomva az egyik oldal, illetve aránytalanul kivételezett helyzetben volt a másik. Érthető, hogy nehéz lemondani a privilégiumokról a másik javára. Az inga átleng a másik irányba – most ezt éljük meg” – mondta, bár hozzátette, természetesen ő úgy gondolja, hogy érdemes volna megmaradni a szakmaiság talaján, ám ehhez a másik oldalnak is partnernek kellene lennie.