Álljunk meg egy pillanatra, és csukjuk be a szemünket! Képzeljük el, hogy épp valami nagyon fontos ügyet intézünk Budapest belvárosában, fel sem emeljük tekintetünket a flaszterról, amikor hirtelen bevágódik elénk egy full rózsaszín mentőautó, és kipattan belőle néhány pink dresszbe bújt színész, majd elkezd Shekespeare-t játszani… Megvan? Giuseppe Bonifatival, a Kunstpartiet/The Art Party, avagy a Művészet csoport alapítójával és egyik vezetőjével beszélgetett az Art is business magyarországi tartózkodásuk utolsó napján.
A teljes interjú tartalmi partnerünk, az Art is Business oldalán olvasható.
„Az Eumergency/Artbulance on the road azzal a küldetéssel érkezett Dániából Budapestre, hogy a művészet erejével gyógyítson. Egy kicsit azt is szerettük volna látni, hogy hogyan exportálható, utaztatható az a performansz, amit még 2019-ben találtunk ki. Art on call volt az előadás címe, egy olyan művészeti szolgáltatás, amit házhoz lehetett rendelni.
Az volt a célunk, hogy a művészetet mint egyfajta alternatív gyógymódot kínáljuk fel az embereknek. A pandémia kicsit nehezebbé tette a munkát az elmúlt időszakban, hiszen nem utazhattunk, de szerencsére vissza tudtunk térni az Artbulance-szel az emberekhez.
Az elmúlt egy hónapot végigturnéztuk, az utolsó előadásunkat Budapesten tartottuk. Dániában élünk, társulatunk, a Flyingtheatre központja is ott található, és onnan indultunk október elején. Billundból Lengyelországba, majd Prágába, onnan Szlovákiába, végül pedig Magyarországra, Budapestre.”
Az Eumergency/Artbulance előadás létrejöttéről így nyilatkozott az alkotó: „2019-ben létrehoztunk egy úgynevezett pop-up jellegű performanszot, ami kicsit jobban illeszkedett például a fesztiválok stílusához, és aminek szintén Dániában volt a premierje. Ebben rögtönzött színházi és opera-előadásokkal bukkantunk fel hirtelen a nézők ablaka vagy erkélye alatt, ugyanakkor meghívásos alapon is játszottunk – a házak tövében, az utcán.
Budapesten beemeltük a programba a DanceEmergencyt is, Újvári Milán táncos-koreográfus segítségével, így bővíthettük a repertoárt táncos előadásokkal is. Talán ennek volt a legnagyobb sikere itt Magyarországon. Főleg a kerekesszékes rész miatt, ami eléggé váratlanul érte a nézőket. Egyszer csak kigurul egy kerekesszékben ülő ember egy második pink bőrréteggel a testén…Hogyan lesz a kerekesszék eszköz az előadásban? Hogyan lehet egy ilyen hátrányos helyzetet átalakítani, megfordítani a valóságot, hogy ne csak a nehézséget lássa a néző? – ezek izgalmas kérdések.”
Végül a turné egyik legemlékezetesebb történetére is kitért: „Prágában történt. Az egyik opera-előadásunk után békésen vezettem a rózsaszín kisbuszt, kivételesen nem szólt a sziréna, és észrevettem a visszapillantó tükörből, hogy egy rendőrautó követ minket. Nem hajtottam gyorsan, gondoltam: te jó ég, mit követhettem el? Megállítottak minket a rendőrök, és kíváncsian megkérdezték, kik vagyunk, mit csinálunk Csehországban. Miután ismertettük a projektünket és a küldetésünket, azt mondták: „Csináljátok tovább, mert az emberek a Covid után még mindig betegek, és mindenkinek több művészetre van szüksége! Ti, művészek éltetitek a világot!”.