Mahó Andrea újra játszik a Duna TV „Magyarország, szeretlek!” című műsorában, amely március végén került adásba. Ennek apropóján készült interjú a színésznővel arról, hogy mit is jelent számára a játék.

Milyen élményt volt résztvenni a vetélkedőben?
Már nem először kaptam meghívást ebbe a műsorba. Mindig izgulok, de ennek ellenére nagyon jól érzem magam. Most is a kollégáim társaságában játszhattam és mivel ismerjük egymást, a közös játék is könnyebben megy.

Mi jut először eszedbe arról, hogy játék?
A gyerekek őszinte és önfeledt játéka, a feltöltődés, a kikapcsolódás, a önfeledt nevetés és a hivatásom, a színjátszás. Ilyenkor boldogsághormon szabadul fel, aminek gyógyító ereje van. Fontos lenne tudatosan fenntartani ezt a játékosságot, a könnyedséget.

Szerinted miért nem vagyunk játékossabbak?
Mert ahhoz lazábbaknak kellene lennünk, amihez szükség van belső nyugalomra és arra is, hogy kívülről figyeljük az eseményeket.
Felnőttként átadjuk magunkat az élet nehézségeinek és megfeledkezünk róla, hogy mindenre lehet más nézőpontból is tekinteni. Gondolom típusfüggő is, de sokan úgy vélik, hogy a játék csak a gyerekeknek való.

A napjaid része a játék?
A kislányom most sokat segít ebben, mivel sokat játszunk és az ő társaságában én is visszarepülők az időben. Szereti a szerepjátékokat, főz, vagy a babákat fürdeti, öltözteti, eteti, mindezt teljes átéléssel és odadással. A gyerekekeknél a színjátszás is belülről jön, a legnagyobb természetességgel. Irigylésre méltó. Korábban azért ezzel voltak feladataim, valahogy azt a lazaságot, könnyedséget nem mindig olyan könnyű a gyakorlatban megvalósítani.

Mi volt a kedvenc játékod gyerekkorodban?
Én is a szerepjátékokat szerettem kislány koromban: a babázást, a főzést és bábszínházat. Úgy emlékszem hogy szerettem egyedül játszani, de jó volt a testvéremmel is, például rádiósat: kitaláltunk magunknak egy saját műsort. Egyszer a szüleim vettek egy új tűzhelyet és én rábeszéltem apukámat, hogy még egy darabig tartsuk meg a régit, mert én azon szetetnék főzőcskézni az udvaron. Iskolás koromban már a társasjátékokat kedveltem, a kártyajátékba pedig annyira belejöttünk, hogy előfordult, hogy óra alatt is játszottunk a pad alatt. Bizony, nagyon jó lenne legalább havonta egy olyan összejövetel, ahol a felnőttek is játszanak, mert a nevetés oldja a streszt és fiatalít.

Mit jelent számodra a színpadi játék?
A színház számomra utazás egy ismeretlen világba, ahol a színész és a néző utitársak. A színészek formálják meg a történetet, melybe a néző csendesen belelép és hagyja, hogy gondolkoztasson, nevettessen, megríkasson, meghökkentsen, érzelmeket szabadítson fel vagy egyszerűen csak egy estére kikapcsoljon a valóságból. Nekem ezért játék a színház és színház az egész világ.