Major Eriket a Színházi Kritikusok Céhe nemrég a legígéretesebb pályakezdőnek járó elismeréssel jutalmazta. A Kultúra.hu pénteki kultúrrandija a Radnóti Színház színészével készült el. Seres Gerda kérdezte.
Major Erik elárulta, könnyebbnek érzi, ha egy szerep mögé bújhat. A szorongás mindig jelen volt az életében, az emberekkel való találkozások és társas helyzetek keltette félelem régi ismerős számára:
„A nézők nem tudják, hogy mikor beszélek a saját életemről. Egészen bizsergető, szinte perverz élvezet, hogy fogalmuk sincs, mikor van, hogy legbelülről szólok. Szeretem azt gondolni magamról, hogy szociálisan is fejlődöm és egyre kevésbé félek az emberektől, de ezt egészen talán sosem lehet kinőni.”
A kérdésre, mi okozza a szorongást: egy nagyobb társaság vagy az idegenekkel való találkozás, azt felelte: „Nem tudok különbséget tenni. Talán négyszemközt egy idegennel könnyebb nekem, mint társaságban.”
Elmeséli, hogy színészként kezdetben félt a szerepléstől és a közönségtől, de a Radnóti Színházban való munkája során már sokkal otthonosabban érzi magát. Mindezek mellett említi, hogy zenei és komikus szerepeket is vállalt, amelyek segítettek felfedezni a szórakoztatás lehetőségeit. Major kiemeli Rába Roland hatását is, aki bátorságra és fesztelenségre tanította a színpadon:
„Úgy kezdtem, hogy rettegtem. Akkor is, amikor az egyetemi felvételire készültem. Nem mertem otthon elmondani a szövegeimet, nehogy valaki meghallja. Egy laktanya mellett laktunk, oda jártam gyakorolni a lőtérre a romok közé, és még ott is suttogtam, annyira féltem. (…)
A fesztelenséget leginkább Rába Rolandtól lehetett megtanulni, aki látta már színpadon, tudja, mennyire bátor. Merni kell kínosnak lenni, olyannak, amilyenek az életben sosem lennénk. Én a legtöbb dolgot nem merem megcsinálni az életben. A színpad feljogosít arra, hogy ne szégyelljem magam.”
A játszma vége volt az első komikus szerepe, a Koldusopera halálugrás volt számára,a Candide fel tudta szabadítani: „Ezt a pozitív szemléletű, a világra naivan rácsodálkozó figurát ráosztani a legszorongóbb, „legselejtesebb” emberre önmagában humorforrás.
A szerep fő gesztusát egy Dajka Margit-interjúból vettem. A Mestersége színész sorozatban a beszélgetés vége felé félbeszakította az interjút, mert sértőnek találta a kérdést. Közölte, hogy akkor ő most elmegy. És egy olyan „operettmosoly” ült az arcán, amiből úgy tűnhetett volna, hogy nincs semmi baj, aztán könnyes lett a szeme, és a tekintetén áttűnt a fájdalom.”
Major Erik az interjúban beszél új szerepekről, illetve a társulaton belüli kapcsolatairól is és arról, miért lett mégis színész.