Kanadában élt harminc évig. Komoly üzletasszonyként jól menő cége, vállalkozása volt. Aztán találkozott Makk Károllyal, megszerették egymást, és összeházasodtak. Dömötör Hannából Makk Károlyné lett, a jeles filmrendező negyedik felesége. Őt kérdezte az Új Szó oldalán Szabó G. László.

Arról szólva, melyik volt az első „közös” filmjük, amelynél már ott állt Makk Károly mögött, elmesélte: „Az Egy hét Pesten és Budán. Kanadában sok mindent megtanultam, és automatikusan jött, hogy segítsek neki. Angol volt ugyanis a film egyik producere, aki már A játékosban is dolgozott Károllyal. Ő beszélte rá, hogy csináljon filmet a 89 utáni magyarországi változásokról. Mivel angolul majdnem anyanyelvi szinten beszélek, rengeteget segítettem Károlynak a hivatalos levelezésben, tárgyalásokban. Valahogy belefolytam a film munkálataiba. Rettenetesen élveztem az egészet, hiszen közelről figyelhettem Darvas Iván és Törőcsik Mari játékát.”

Makk Károly Diana hercegnőre is nagy hatással volt, aki magyarországi látogatása során kiment a Magyar rekviem forgatására. Arról, hogyan került sor erre a rendhagyó találkozásra, Dömötör Hanna elmondta:

„Akkor még nem voltunk együtt, de Károly mesélt az eseményről. A Dosztojevszkij regénye nyomán született A játékos forgatásakor megismerkedett a budapesti angol nagykövettel, és barátságot kötöttek. Nyolcvankilenc után vagyunk jóval. Az angol nagykövet állt elő azzal a javaslattal, hogy mi lenne, ha az éppen Magyarországon tartózkodó Diana hercegnőt meginvitálnák egy filmforgatásra? Nagyon szerette ugyanis a művészeket, a kicsit különleges embereket. És megszervezték neki a látogatást a pasaréti filmgyárba. Megjelent a helyszínen két elegáns úr sötét öltönyben, nyakkenőben, megkérték Károlyt, mutassa meg, hol lesz a forgatás, hol áll majd a kamera, hol lesznek a színészek, és lépésről lépésre átfésültek mindent. Majd megköszönték, és elmentek. Később derült ki, hogy ők voltak a biztonságiak, akik pontosan felmértek minden szöget, szegletet. Diana hercegnőnek aztán letettek egy széket a bejárathoz, és onnan nézte a jelenetet. Az 56-os forradalomról szól a Magyar rekviem. Cserhalmi György, a történet főhőse már börtönben ül, ott volt egy monológja a cellában, szalmazsákon. Gyuri élete talán legjobb perceit produkálta. A felvétel végén Károly hátrafordult Diana felé, és látta, hogy könny csordult le az arcán, pedig egy büdös szót nem értett magyarul.” 

Arról a pillanatról is beszélt, amikor rájött, hogy Makk Károly végleg elment: „… megvan! Károly egy nap elesett. Eltört a combnyakcsontja. Kórházba került. Nem sikerült az operáció, pedig mindent megpróbáltak. Szólt az orvos, hogy vigyem haza, nem úgy néz ki a dolog, hogy rendbe jön. Otthon jobban fogja érezni magát. Bennem még akkor sem merült fel, hogy el fog menni, pedig a kilencvenkettedik évében járt. Fiatalos volt, és annyira szerette az életet! Minden pillanatát élvezni tudta. Nekem ez nehezebben megy. Én mindent kritikusan szemlélek, és mindenben a tökéletességre törekszem. Ő el tudta fogadni a dolgokat. Kiállításról jöttünk hazafelé, a Kolosi téri piacon akartunk venni valamit. Átfogtuk egymás derekát. Mindketten farmerben voltunk. Sütött a nap. Furcsa hangulata volt a pillanatnak. Károly, létezik, hogy ez a boldogság? – kérdeztem tőle. Visszanézett rám, és csak annyit mondott: Én is nagyon szeretem magát! Mert hol magázódtunk, hol tegeződtünk. Ez is egy szép játék volt köztünk. De amikor hazavittem a kórházból, ápolónőt kellett fogadnom hozzá. Sokat segítettem neki, mert a kórházban mindent megtanultam. Károly egy reggel próbált kikelni az ágyból, de valahogy nem sikerült neki. Az ápolónő szerint ez volt az a pillanat, amikor elfogadta a helyzetét.”