Makranczi Zalán játssza Vidrozsilt, a tornatanárt az Átrium új előadásában, a Hannibál tanár úrban. A produkció bemutatója december 3-án lesz, rendezője Vidovszky György. Makranczi Zalánnal humorról, szerepépítésről és a mű fájó aktualitásáról készült beszélgetés, ami a 168 óra oldalán jelent meg.

Nagyon sokfelől érkezett az az alkotócsapat, amely a Hannibál tanár úr című előadást létrehozza. Ennek kapcsán a színész elmondta:

„Épp azért mondtam nagy örömmel igent erre a felkérésre, mert egy csomó olyan ember szerepel benne, akikkel bár ismerjük egymást, mert minimum húsz éve vagyunk a pályán, de eddig még sosem volt alkalmunk együtt dolgozni.”

Arról szólva, szerinte mi az, ami ma aktuálissá teszi Nyúl Béla tanár úr történetét, kifejtette:

„Sajnos nem kell messzire menni ahhoz, hogy ezt megértsük. A történelem ismétli önmagát, még akkor is, ha nem pontosan ugyanazok a helyzetek ismétlődnek meg ma, mint a huszadik század első felében. Azt látjuk, hogy nagyon hasonló helyzetekre az emberek nagyon hasonlóan reagálnak immár több ezer éve. Nagyjából ez is mutatja, hogy a fejlettségi szintünk még mindig megegyezik a neandervölgyi emberével. A különbség csak annyi, hogy ma már mobiltelefonokat használunk és atombombát – de ezen kívül nem sok minden változott. Amikor egy rendszer el akar lehetetleníteni valakit, akkor az illetőnek két választása van: vagy hagyja, hogy felzabálja a rendszer, vagy beáll a sorba. Mindig érdekes kérdés, hogy az ember melyik mellett dönt – harmadik lehetőség ugyanis általában nincs.”

Vidrozsil tornatanár figuráját alakítja: „Egy rendes, becsületes náci. Az a fajta, aki ebből nem csinál titkot. Vidovszky Györggyel, az előadás rendezőjével épp arról beszélgettünk a napokban, hogy igazából nem a Vidrozsiloktól kell a világban félni, mert azt nagyon pontosan lehet tudni, hogy tőlük mit várhatunk, hanem a bizonytalanoktól. Azoktól, akik a második világháborúban nem csináltak semmit, csak másfelé néztek, amikor éppen mellőlük vitték el a zsidókat. Ez az a tömegbázis, amely lehetővé teszi, hogy ezek a dolgok megtörténjenek.2

Arról szólva, mennyire sötétre hangolt az előadás, és mennyire fér el benne a humor, azt mondta:

„A humor szerintem mindig mindenben elfér. Ez az előadás is olyan, hogy hála a jó égnek, mi, akik játsszuk, életigenlő csapat vagyunk. Érezzük, hogy melyek azok a pontok, ahol annyira tragikussá válik az előadás, hogy egy-egy poénnal ellenpontoznunk kell. De a mű eredendően szatíra, amit alapból elég nehéz száz százalékig komolyan venni. Nézd legott komédiának – Madách Imre után csak ezt tudom javasolni mindenkinek.”

Forrás: 168 óra, Átrium