Több mint százötven színházi bemutatón van túl, ismerhetjük filmekből és sorozatokból egyaránt. Jelenleg szabadúszó. Makranczi Zalánt Karafiáth Orsolya kérdezte a Nők Lapja Szépségben. Lapszemle.
Annak kapcsán, hogy számára mit jelent a szépség, a színművész elmondta: “Most ott tartok, hogy az emberek által teremtett dolgokban csak akkor tudom megtalálni a szépséget, ha megérzem az alkotói mögöttes gondolatot. Csak és kizárólag akkor nyűgöz le valami, ha átüt rajta az ötlet, a mélyebb tartalom, ami nélkül minden vagy giccses, vagy egyszerűen csak üres.”
Karafiáth Orsolya először a Bartis Attila regényéből készült A nyugalom című filmben látta Makranczi Zalánt. A felvetésre, miszerint ösztönösnek tartotta a jelenlétét, a színész úgy reagált: “Pedig nagyon ritkán cselekszem csak és kizárólag ösztönösen, színpadon és filmen szinte soha. Mára már persze kialakult valamiféle rutinom, tudom, hogy ha mondjuk pár lépéssel arrébb állok, az adott mondat jobban fog hangzani. Vagy ha tartok egy szünetet, azzal hogyan ágyazhatok meg egy későbbi kijelentésnek. Nem hiszek abban, hogy elég az, ha valaki az adott szerepre úgymond ,,ráküldi az ösztönt”. Ez nagyon veszélyes. Sokat gondolkodom a szakmámon az utóbbi időben. Meggyőződésem, hogy új tartalmat kéne adni a színészetnek, máshogy pozicionálni. Mert az, hogy ,,kerülj állapotba”, nem egy tartalmas rendezői mondás. Nem is lehet elég. A szakmának van egy tanulható része, és ezt kötelességünk használni. Sírni vagy nevetni nagyon könnyű, egyszerűen technika kérdése. Ha azt mondod, nevessek háromféleképpen, megteszem. Ha nyolcfélét kérsz, azt is. Biztos tudás nélkül az ösztön félremegy.”
Az interjúban arról is faggatták, milyen kamasz volt: “Amúgy kajla voltam, és a színpad világa sokkal fontosabb volt mindennél. Aztán később persze rájöttem, semmi nem fontosabb a szoros emberi kapcsolatoknál.”
Pályája kezdetéről szólva elárulta: “Amikor elkezdtem a pályát, sokan mondták, hogy persze, az én külsőmmel könnyű lesz. Csak éppen abban az időben, a kilencvenes években a rendezőket jobban érdekelték az úgynevezett furcsa karakterek. Akik más módon érdekesek. Háromszor jelentkeztem a színművészetire, és az elutasításokban ez is benne volt. Nem voltam elég furcsa. (…) Aztán valahogy elkezdtem beérni a kinézetembe. Korábban például nem tudtam mit kezdeni a hosszú végtagjaimmal. (…) Emlékszem, amikor egyszer az osztályfőnököm, Gaál Erzsébet úgy instruált: ,,Gyerekek, ezt ilyen lazán koncentrálva kell csinálni.” Na most lazán vagy koncentrálva? Ezt is vagy tizenöt évvel később értettem meg. Hogy mit jelent nem görcsölve, mégis fókuszáltan jelen lenni. Csodás, amikor a benned felhalmozott tudásnak köszönhetően egyszer csak megérzed, hogy tudod irányítani a saját hatásodat.”
A teljes interjú a Nők Lapja Szépségben olvasható.
Nők Lapja Szépség 2023.05.22 – 118,119,120,121,122. oldal