Makranczi Zalán volt a vendége decemberben a Zalaegerszegi Női Szalon rendezvényének a Deák-könyvtárban. A Sorok között az írás című beszélgetésen Balaicz Zoltánné faggatta a Soós Imre-díjas színművészt.

Forrás: Zalai Hírlap 2023.01.06 – 4. oldal / Mozsár Eszter

Makranczi Zalán ismerhetjük a Mintaapák című televíziós sorozatból, legutóbb pedig az Átrium decemberi premierjén, a Hannibál tanár úrban lépett közönség elé. Feleségével, Szinetár Dórával és apósával, Szinetár Miklóssal közösen készítette el Dunakanyar című produkciót, ami hamarosan Budapesten is látható lesz.

Zalaegerszegi látogatásakor azt mesélte: „Az én terepem a próza, például ha Shakespeare-t játszom, akkor bármikor tudok improvizálni. Vagy legyen szó a saját produkciómról, A Szókratész védőbeszéde alapján készült A védőbeszédről. Azt például direkt úgy találtam ki, hogy bármilyen nézői reakcióra tudjak reagálni. Szoktam is mondani Dórinak, hogy ha ének közben elfelejtem a szöveget, akkor ledermedek, csak állok. Az Ács János rendezte Bob hercegről van egy jó sztorim. Szerettem volna kicsit kiszínezni a szerepet, ám a rendező csupán azt az instrukciót adta, hogy a herceg középen áll, magas ember, szép ruhában, ő a főszereplő. Évekkel később megértettem, hogy tökéletes rendezői instrukció és tanítás volt. Ezzel azt mondta, vannak bizonyos szerepek, amelyek arról szólnak, hogy csak képviselnünk kell az illetőt. Egyszer felhívott Ács tanár úr, aki ennyi mondott a telefonban: „Hercegem, az előadást meghívták Szentendrére. Nem tudom, mikor lesz, de maga abban az időben beteg lesz. Miért? Azért, Hercegem, mert maga lehet, hogy Kecskeméten Bob herceg, de Szentendrén nem az.” Azt hiszem, ez diplomatikus válasz volt számomra a zenés képességeimet illetően” – fogalmazott Makranczi Zalán.

A színművész azt az időszakot is felelevenítette, amikor a Nemzeti Színházban Sinkovits Imrével, Agárdy Gáborral, Tolnay Klárival, Béres Ilonával, Bessenyei Ferenccel találkozott. Itt kapta Sinkovits Imrétől élete másik nagy tanítását: ne keressen külső eszközöket a megerősítésre.

Kiderült az is, a társulatoknál eltöltött évek után elege lett a kötöttségekből, szabadúszóként a sorsa és a felelősség az ő kezében van.

A védőbeszédcímű produkcióról, amelyet Czeizel Gábor rendezett, úgy nyilatkozott, ezzel a 2400 évvel ezelőtti szöveggel rögtön tudott azonosulni: „Elképesztő, hogy egy ilyen szöveggel még ma is fenn tudom tartani a nézők figyelmét. Volt egyszer egy különös felkérésem, figyelemzavaros gyerekeknek kellett játszanom. Előadás közben furcsa hangokat hallottam, egy fiatal kötött a széken, aki annyit felelt csak, hogy „én így tudok figyelni, bocsánat”. De volt olyan eset is, amikor a fiatalok egymás kínálva ropit ropogtattak, majd fél óra múlva megkérdeztem, itt csak én vagyok az egyetlen, akit nem kínálnak meg? Öt perc ropiszünet után folytattuk az előadást, majd leesett egy kulcs, azt közösen megkerestük. Bármilyen furcsa, ebbe a néha interaktívvá váló előadásba tényleg bármi belefér.”

Forrás: Zalai Hírlap 2023.01.06 – 4. oldal / Mozsár Eszter