Ragályi Elemér, a világ egyik legkiválóbb operatőre, íróként most egy másfajta „kamerával”, egy abszolút szubjektív objektívvel operálva, kivételes könyvvel mutatkozik be. Novellafüzérében tűpontos képekkel felejthetetlen karaktereket fest meg, könyve nem mindennapi, vidám-szomorú „kibeszélő” családtörténet.

„Bocsánat a kései pályakezdésért, de az elmúlt hatvan évben az önkifejezés egy másik formájával voltam elfoglalva. Igaz, most is képek jelennek meg a fejemben. Beszédes képek. És olyan ellentmondást nem tűrően kérnek szót, hogy kötelességem lejegyezni őket.” – ezekkel a szavakkal indítja útjára a családjáról szóló könyvet Ragályi Elemér, mely az Ab ovo kiadó gondozásában jelent meg.

A könyv ajánlója:

„Egy házaspár áll a könyvesbolt kirakata előtt. A könyvemet méregetik.
– Nézd, milyen szép ez a pár a borítón! Biztosan ők a Mancika meg a Déneske…
– De ki az a Ragályi Elemér, aki írta? A filmes nem lehet, mert ő már jóval 80 felett jár. Ebben a korban nem divat a pályamódosítás.
– Akkor lehet, hogy a fia?
-Nem, nem lehet. Őt Marcinak hívják, kiköpött apja, és ő is operatőr.
– Talán egy névrokon…
– Ha az, meg kellene különböztetnie magát, legalább egy betűcskével. Úgy illene.
– Talán mégis ő?
Hölgyem, Uram!
Igen, én vagyok.
Bocsánat a kései pályakezdésért, de az elmúlt hatvan évben az önkifejezés egy másik formájával voltam elfoglalva.
Igaz, most is képek jelennek meg a fejemben. Beszédes képek. És olyan ellentmondást nem tűrően kérnek szót, hogy kötelességem lejegyezni őket.
Az egyszervolt háborúkat, forradalmakat, ahogy alattomosan belopakodtak a családunkba.
Mesék a mi privát történelmünkről.
Mindenkiről ejtek szót. Magamról is.
Személyes, intim történetek. Diszkréciójukat kérem!
Maradjon közöttünk…!”
Ragályi Elemér

Nóvé Béla a Revizor Online oldalán ír a megjelent kötetről:

„Merészen rendhagyó és elegyes a könyv műfaja is. Szerző és kiadó egy évek óta készülő novelláskötetet ígért, habár azt családtörténetként, memoárként, regényként is emlegették. Való igaz: ez is, az is – de vegytisztán egyik sem. A narratíva jórészt a kor- és családtörténeti események időrendjét követi, bár fikciós részletek is bőven vegyülnek a valós történetekbe. Így a szerző anyjának megtévesztően eredetinek ható, fiktív naplórészletei – melyek az írói leleményt és empátiát egyaránt dicsérik. A legtalálóbb műfaji meghatározás talán ez volna: valós életeseményeken alapuló családtörténeti novellafüzér, amely regényként is olvasható.

Ragályi Elemér, száznál is több játék- és dokumentumfilm itthon és világszerte méltán elismert operatőre, rendezője és forgatókönyvírója ezúttal arra tett vakmerő kísérletet, hogy saját és szeretteinek sorsát a maga „szubjektív objektívén” át, tisztán a szavak erejével megidézze. Korhűen, elevenen, méltányosan és kellő lélektani hitellel, mint azzal magának, elhunyt övéinek, utódainak s a nyilvánosságot vállalva olvasóinak tartozik, nem ritkán nehéz családi titkokat is bátran felfedve. A „szellemidézés”, „asztaltáncoltatás” – mint kényes vállalására maga is utal – nem könnyen, de végül is sikerült: eredeti, magával ragadó mementó került ki a keze alól. Kellett persze hozzá majd’ hét év, kiadója és szerkesztői – Pataki Judit és Császár László – kitartó buzdítása. Ahogy kellettek sokkoló ráadásként az ukrajnai orosz invázió ma sem szűnő borzalmai, melyek még könyve nyomdába adása előtt pár héttel is revelatív erővel hívták elő családja és a maga hasonló gyermekkori megpróbáltatásainak emlékét…

Ezen a bő kétszáz oldalon nem egy impozánsan gazdag életművet maga mögött tudó, neves filmes, hanem egy kivételesen jó tollú szépíró mesél, lefegyverző nyíltsággal, sok humorral és játékos kedvvel. Aki a bemutató körüli interjúk szerint nem tervezi írásait filmre vinni, bár azt nem bánná, ha valaki másnak kedve támadna hozzá. Bő fél évszázados filmes múltját lezártnak tekinti.”