Rédei Roland 5 év után ismét társulati tagként lép színpadra a Szegedi Nemzeti Színházban, és bár az elmúlt fél évtized alatt sem szakadt el teljesen eredeti hivatásától, mellette hasznosan és aktívan töltötte az időt, diplomát szerzett, képezte magát. Erről és jelenlegi feladatairól mesélt:

Milyen érzés volt visszatérni 5 év után, társulati tagként?

Nagyon jó, bár nem az első pillanatban éreztem azt, hogy itthon vagyok, de ahogy beindult intenzíven a munka, belecsaptam a sűrűjébe, már úgy érzem, hazajövök a színházba.

Hogyan teltek a távol(abb) töltött éveid?

2017-ben jöttem el, ’18-ban még mentek a továbbjátszások, és az A&A Produkciónak köszönhetően álltam színpadon, nem szakadtam el teljesen a színháztól. Az életem másik fontos szakmai része a spanyol nyelvvel való foglalkozás. Már amikor először voltam itt társulati tag, 2010 és 2017 között, aktívan tanultam spanyolul, nyelvvizsgáztam, letettem az emelt szintű érettségit, tudatosan készültem arra, hogy komolyabban is foglalkozzam a nyelvvel. Most, az egyetem 5 éve alatt mesterszakos diplomát szereztem, tanítok is spanyolul, fordítani is tervezek, illetve az egyetemtől sem szeretnék teljesen elszakadni, jelenleg folyamatban van a pedagógusi képzésem.

Szeretnél spanyol nyelvterületen élni?

Nem tervezem, hogy külföldre költözöm. Korábban elképzeltem, milyen jó lehet Spanyolországban élni, de így, hogy a színház visszatért az életembe, nem gondolkodom ilyesmin. Örülök, hogy itt lehetek. A gyerekeim is Szegeden járnak iskolába, a feleségemet is ideköti a munkája, és eleve szegediek vagyunk mindketten, sok szálon kapcsolódunk a városhoz. Persze utazni azért szeretek, jártam Spanyolországban is Kubában is.

Utazással kapcsolódsz ki?

Az utóbbi időben kevesebb lehetőségem volt utazni, de ami mostanában igazán feltölt, az a családdal, a gyerekekkel töltött idő, igyekszem minél többet velük lenni.

A színházban meg fognak nézni, például A padlásban?

Igen, A padlást mindenképp megnézik a gyerekek is, az Egy csók és más semmit nem biztos, de otthon hallgatják, ahogy mondom a szöveget. Néha oda is jönnek, beleszólnak, kommentálják, elnevetik magukat… Ezek a legjobb visszajelzések.

Milyen érzés ennyi év elteltével együtt dolgozni a régi kollégákkal – és persze az újakkal?

Pár hét alatt visszarázódtam, de az volt az első fontos mérföldkő, mikor először álltam színpadra. Akkor azt éreztem, hogy megérkeztem. A régi és az új kollégákkal egyaránt jó dolgozni, élvezem a munkát.

A padlás a bemutató óta hatalmas siker, telt házzal futnak az előadások, korosztálytól függetlenül imádják a nézők, te pedig ebben a közönségkedvenc produkcióban Hercegként tértél vissza. 

Ez azért is volt különleges számomra, mert egy kész produkcióba kellett beszállnom hagyományos próbafolyamat nélkül, két összpróbával. Ezt megelőzte persze egy intenzív felkészülés, Vajda Júlia segített az éneklésben, Hajdu Anitával a koreográfiákat tanultuk együtt, Czene Zoltán, a produkció rendezőasszisztense pedig eljátszott mindenkit körülöttem, akivel prózai interakcióba kerülök. Vicces volt így próbálni. Emellett segített az is, hogy folyamatosan éreztem, mennyire szereti a közönség A padlást. Rengeteg visszajelzést kaptam, hogy sokan már hatodjára vagy hetedjére nézik. Ahogy elkezdődik az előadás, a nézőtérről árad a szeretet a szereplők felé, és ebben jó mozogni.

November 25-től az Egy csók és más semmi című zenés vígjátékban is láthat a szegedi közönség, ezt már számodra is egy teljes próbafolyamat előzi meg. Mesélsz róla?

Szeretem ezt a próbafolyamatot, jól érezzük magunkat, sokat beszélgetünk, nevetünk, többek között Sziládi Hajnával vannak kettőseink, elemezzük a jeleneteinket, építkezünk egymás gondolataiból.

Végezetül visszakanyarodva a beszélgetés elejére: miért most hoztad meg a döntést, hogy visszatérsz?

Lezárult egy korszak azzal, hogy eltelt 5 év és befejeztem az egyetemet. Mikor 2017-ben úgy döntöttem, hogy az egyetem felé veszem az irányt, azt éreztem, hogy szükségem van színészként arra, hogy egy ideig ne csináljak színházat, most viszont éreztem, hogy ismét szükségem van rá.

Forrás: Szegedi Nemzeti Színház