„Maradjunk örökre érzékenyek!” – Interjú Kiss Katával és Tege Antallal
2020. április 24., péntek 06:30
A Békéscsabai Jókai Színház művészei – miközben kritikusan szemlélik a történéseket – magánemberként az otthoni elmaradásokat próbálják behozni, új szerepekre készülnek gőzerővel, mert „már nagyon hiányzik a Színház”.
Hogyan vélekedtek mindarról, ami most a nagyvilágban és itt velünk zajlik?
Kiss Kata: Ezen a helyzeten, ami sajnos kialakult, egy percig nem csodálkozom. Egy ideje voltak ennek már előjelei, de mi, emberek, azt gondoltuk, hogy ez még mindig mehet így tovább. Persze nagyon nehéz egyik napról a másikra megváltoztatnunk a szokásainkat, felszámolni dolgokat, hitrendszereket átprogramozni… De akkor most itt az ideje.
Fel kell ébrednünk, és nagyon sok mindent másképp kell csinálni. De nemcsak a bezárt ajtók mögött, hanem majd akkor is, amikor már kijöhetünk.
Tege Antal: Beállítottságomból adódóan a nehézségeket megoldandó feladatoknak tekintem, próbálom a jó oldalát meglátni, ha valami esetleg nem jól alakul. Ami a mostani helyzetnek a jó oldala globálisan nézve, az például az, hogy már sokkal tisztább a levegő, a Föld lélegzethez jutott, az állatvilág jobban érzi magát.
Minden rosszból a legjobbat kell kihozni, ezzel egyetértek. De miként működik ez a gyakorlatban?
Kiss Kata: Nekem – személy szerint – nagyon sok elmaradásom van magammal és a környezetemmel szemben is. Ezt az időszakot én ennek szentelem. Nem azt mondom, hogy szigorú rendben telnek a napjaim, de van benne rendszer. Sokat olvasok, meditálok, jógázok, fejlesztem magam, sütök-főzök a családom nagy örömére. Ezenkívül ellátom a Színház által kiadott feladatokat is, aminek van olyan része, ami a szakmánkhoz közeli és van olyan is, ami nem. De egy ilyen helyzetben az ember olyan munkát is ellát, ami nem feltétlen az ő profilja.
Tege Antal: Otthon elkezdtük végre azt az életet élni, amit mindig is szerettünk volna. Konkrétan arra gondolok, hogy minimális szemetet termelünk és komposztálunk. Nem vásárolunk feleslegesen és spórolunk, tudatosan élünk.
Számomra itthon lenni jó, és igaz az a mondás, ami Tolsztojtól ered, hogy „boldog az, aki otthon boldog”. Magánemberként próbálom behozni a ház körüli rengeteg, elmaradt feladatomat, ötletemet.
Ezenkívül májusban lett volna egy nyelvvizsgám, amit még körülbelül sem tudok, mikor lesz megtartva, így azt is tanulom. Bár rengeteg feladatom van, a Színház, a próbák, az előadások hiányoznak.
Arra a kérdésre, hogy hogyan tudom ellátni a munkámat, mint a színház művészeti ügykezelési vezetője, azt tudom mondani, hogy: azokat a nagyon régi példányokat gépeljük be, amelyeket már nem lehet szkennelni, és nem találhatók meg a neten, vagy ha igen, fizetni kell érte. Másrészt színészként tanulom a Tizenhárom almafa című darab Mózsi szerepét. Katával most készítünk egy különleges elbeszélésekből álló sorozatot a honlapra. Készülök egy monodrámára az Aradi Kamaraszínházzal, Csáth Géza életéről szól, de ez még csak előkészületben van. Átdolgozom az Árgyélus királyfi című darab szövegét, amit rendezni fogok. Ezt szintén Aradon fogjuk bemutatni, elsősorban békéscsabai színészekkel.
Minden konfliktus, vészkorszak szolgál tanulságokkal, tulajdonképpen az is egy jó dolog (a rosszban), ha ezeket a tapasztalatokat megszívleljük, és tudunk belőlük tanulni.
Kiss Kata: Minden tiszteletem azoké a „MINDENNAPI HŐSÖKÉ”, akik értünk dolgoznak nap mint nap, legyen az bármilyen területen. Senki nem tudja, hogy mi vár ránk, de abban biztos vagyok, hogy „semmi sem jó vagy rossz önmagában, csupán a gondolkodás teszi azzá” – ahogy Shakespeare már annak idején megírta. Ezzel azt akarom mondani, hogy azok, akik otthon maradásra kényszerülnek, kapcsolják ki az elméjüket. Főleg akkor, ha az a jövőbeni aggodalmakkal van elfoglalva.
Éljünk meg a jelenben minden pillanatot, és a valódi értékek mentén menjünk tovább. A lehető legkevesebb veszteséggel a továbbiakban, mert sajnos egy ilyen világjárvány nagyon sok emberéletet követel. Maradjunk örökre érzékenyek!
Tege Antal: Biztosan minden család élete átalakul ezekben a hónapokban, és itt most nem az anyagi részére gondolok a dolognak. Én nagyon szeretném, ha ez nagyrészt a pozitív változások irányába mozdulna.