“A színház a legmagasabb rendű hobbi” – Születésnapja alkalmából Margitai Ági szavait idézzük.
Margitai Ági Kossuth- és Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művész 1937. július 12-én született és 2014. november 4-én hunyt el Budapesten.
Energikus, színes egyénisége, jellegzetes hangja drámai és vígjátéki szerepekben is kitűnően érvényesült. Óriási életművében megtalálható a Pygmalion Elizája, Anna Frank, a Ványa bácsi Szonyája és Stuart Mária, a Koldusoperának minden női főszerepét eljátszotta.
SZÍNHÁZRÓL MARGITAI ÁGI SZAVAIVAL:
“Olyan színházat szeretnék, ahol mindenki tudja, micsoda fegyverrel céloz estéről estére. Hogy gondolatot ébreszthet, nevetést, felzaklathat, vigasztalhat. Hogy a személyes jelenlét hatásával, varázsával semmilyen más eszköz nem versenyezhet… Hogy a közönségért és a közönség igényeiért is mi színháziak felelünk… (…)
Sokféle színház lehet igazi. (…)
Az ember vágyai mindig a meg nem valósult lehetőségek körül mozognak. Tehát én olyan színházat szeretnék, ahol mindig a darab határozza meg, hogy hol és hogyan játsszuk. Elszigetelt színpadon vagy a nézőkkel egészen szoros fizikai kontaktusban, szinte közöttük, mint annak idején Paál Istvánékkal a szegedi Elektrát. Ahol a nézők szemébe nézhettünk, hogy a bőrükön érezzék az igazságot, az állásfoglalás kényszerét. Olyan színházat szeretnék, ahol ha elővesznek egy darabot, annak ott és akkor egészen konkrét, meghatározott célja van. Ahol a klasszikusok interpretálása is örökös állásfoglalás, felfedezés. Hiszen a színház és a színészet egyik legnagyobb vívmánya, hogy a világ legnagyobb drámai alkotásait mindenkor újjáteremtheti és eszköznek használhatja fel arra, hogy a maga korának üzenjen vele. Az interpretáció csak akkor izgalmas, ha hozzászólás is, hozzászólás a korhoz, amely ihlette. (…)
A korszerűség fogalmát én úgy fordítom le a magam színházi nyelvére, hogy arról kell beszélni a színpadon, vagy a dobogón, ami az embereket foglalkoztatja. Ezért is izgatnak a mai magyar darabok annyira. Még akkor is, ha nem shakespeare-i alkotások, vagy esetleg a saját szerepem nem elégít ki. Juli szerepét Kertész Ákos Névnap-jában nem szerettem, de magát az ügyet, a darab igazságát nagyon. Ahhoz, hogy a színész ne szerepben, hanem darabban gondolkozzék, igaz ügyre és igazi kollektívára van szükség. (…)
Az ügyszeretet, a színház, a meg nem valósult álmok realizálása szerintem a legmagasabb rendű hobbi. (…)
Tulajdonképpen olyan színházat szeretnék, amelynek minden darabbal, minden alakítással és minden áldott este van mondanivalója. És olyan nézőket, akik odafigyelnek arra, amit mi, színészek mondani akarunk.”
Forrás: Földes Anna / A színészé a szó, 1974