A berlini Aufbau Verlag és a Kossuth Kiadó együttműködésének eredményeként már a hetedik életrajzi regényt olvashatja a magyar olvasóközönség.
Michelle Marly írói álnév alatt Micaela Jary korábban Coco Chanelről, majd Édith Piafról jelentetett meg életrajzot, 2020-ban pedig Maria Callas, a díva címmel adta ki legújabb biográfiai írását az Aufbau Verlag gondozásában, ami már magyar fordításban is elérhető. A fordítás Várnai Péter munkája – számolt be a prae.hu.
“Egy opera jóval azelőtt kezdődik, hogy a függöny felmegy és jóval azután ér véget, hogy a függöny lemegy. A képzeletemben indul, az életemmé válik és benne marad azután is, hogy elhagytam az operaházat.” (Maria Callas)
Ajánló a kötet elé:
Velence, 1957. Maria Callas, korának legnagyobb szopránja tökéleteset alkot a színpadon, e tökéletességért azonban nagy árat fizet. A hangja fokozatosan veszít erejéből, ezért az ünnepelt énekesnő szünetet szeretne tartani – amit sem az operavilág, sem a férje és menedzsere, Meneghini nem fogad el. Ebben az érzelmi és művészi válságban találkozik az asszony Arisztotélisz Onászisszal, a hajómágnással, aki fényűzésével elkápráztatja Callast egy földközi-tengeri jacht-körúton.
Csaknem egy évtizedes szerelmi kapcsolatuknak Jackie Kennedy vet véget. Ám a nagy Callas, az isteni díva, a szerelmes asszony, az ünnepelt sztár összetört szívét és lelkét titkolva játssza tovább a végzet asszonyát…
Kirtikus szemmel a könyvről:
„Műfaji besorolás tekintetében a regény a tudományos szakirodalomhoz kapcsolódó, tudományos kutatási igénnyel megírt életrajzzal ellentétben életrajzi regény, a szépirodalmi műfajok kategóriájába esik. Ezen belül is igen romantizált, mivel tele van szentimentális részekkel, nemcsak azért, mert Maria Callas és Arisztotélisz Onásszisz (a regényben Onászisz) kapcsolatát mutatja be, hanem mivel a regény jelentős része egy hajóutat ír le, így ez a tájábrázolásnál is szembetűnő. A görög partok jellemzése már-már egy Jókai-regényre emlékeztethet bennünket” – fogalmaz a portál.
„A regény narrációját tekintve ugrál az idősíkok között. Az első fejezetben 1957-ben járunk, Callas és Onásszis első találkozásakor Velencében, Elsa Maxwell partiján, majd egy hirtelen váltással a második fejezetben 1968-ban, a regény jelenében, találjuk magunkat, amikor a sértett Callas elviharzik Onásszisz jachtjáról. Akkor még nem tudta, hogy ez a kapcsolatuk végét jelenti. Ez az oda-visszaság egy másik szinten is megjelenik. Callas pályájának epizódjai mellett – ami a jelenben már csak a múlt emlékeként létezik, tehát passzív, míg a múltbeli jelenetekben a karrier aktívan játszik szerepet –vissza-visszatérő elem személyiségének kettős vetülete: a diva assoluta, a világhírű énekes, az uralkodóként körülrajongott, a bálványozott femme fatale, a kor leghíresebb asszonya és Mary, a gátlásokkal és lámpalázzal küzdő, külsejével sosem elégedett, az anyja szeretetét kivívni akaró kislány, akinek az identitása mindig megmaradt Callasban.
Az idősíkok közötti állandó átmenet megtiltja az olvasó számára, hogy élvezze a regény alapfonalát képező szerelmi történetet és elringassa magát egy boldog végkifejlet illúziójába. Callas története ugyanis nem szerencsés, boldog befejezéssel zárul, jobban hasonlít egy görög tragédiához és személye egy mitológiai alakéhoz. A regény is gyakran reflektál erre, az író párhuzamot von Callas és a mitológiai Médea vagy Norma, Tosca és Lucia, a Callas által énekelt operák tragikus figurái között” – áll a Prae.hu ajánlójában.