Önéletrajza, az Aki átment a falon nemrég jelent meg magyarul. A belgrádi születésű művésszel pályafutása legmerészebb állomásairól beszélgetett a Magyar Narancs.

„Anyai ágról hozom azt az akaraterőt, hogy ha elhatározok valamit, azt minden akadályon át keresztülviszem. Apámtól a bátorságot kaptam, a nagyanyámtól pedig a spiritualitást” – fogalmazott Marina Abramović.

A montenegrói nemzeti múzeum kérte fel, hogy Szerbiát és Montenegrót képviselje. A benyújtott performance-tervét aztán a montenegrói kultuszminiszter nyilvánosan megtámadta. Végül megszakított minden kapcsolatot velük, és egy másik pavilonban adta elő a Balkan Baroque című darabot: „A Cleaning the House-ban véres csontokat sikáltam, ezt ötvöztem a szüleimmel készített, a Delusionalban bemutatott videókkal. És készítettem még egy videót: meginterjúvoltam egy férfit, aki 35 éven át irtotta Belgrád patkányait. Ő mesélte el nekem a Farkaspatkány történetét, azt, hogy hogyan öli meg a patkány, bár máskülönben soha nem tenne ilyet, a családja tagjait, ha ő maga veszélybe kerül. (…) Rendkívül sértő helyzet volt: ők hívnak meg, majd a kritikát nem tűrve nemcsak hogy visszautasítanak, de még meg is támadnak. Amikor aztán megnyertem az Arany Oroszlánt, ez a miniszter lemondott. Ez boldoggá tett, megérdemelte!” – fejtette ki az alkotó.

Amikor Rest Energy című performanszukat előadták, Ulay (világhírű performanszművész) a magánéletben is társa volt. A kérdésre, másra is rábízta-e volna, hogy a kilövéstől visszatartsa a szívére mutató nyílvesszőt, azt felelte: „Senki másra. Minden a bizalmon alapult. Ráadásul Ulay és én ugyanazon a napon születtünk, a Nyilas jegyében. Az íj és a nyíl szinte adta magát. Sok-sok évvel később, miután a kínai nagy falon tett sétánk véget ért és szakítottunk, az egyik újságíró megkérdezte Ulayt, miért nem az ő szívére mutatott a nyíl. Azt felelte, hogy az én szívem az ő szíve is. Okos válasz, és nagyon romantikus, de hát ilyen romantikusok vagyunk.”

2010-ben a New York-i MoMA-ban a The Artist Is Present c. retrospektív kiállításán bárki addig ülhetett előtte, ameddig csak akart, a beszéd és az érintés tilos viszont volt. Az egyik látogató, aki leült elé, Ulay volt: „Annyi valódi érzelem volt ezekben a pillanatokban, hogy a felvételt 17 millióan nézték meg. Az ilyesmit nem lehet megjátszani. Ez volt az egyetlen alkalom, hogy megszegtem a szabályaimat, kinyújtottam a kezem és megfogtam az övét. Megállt az idő.”

Erről és sok más érdekességről is olvashat a Magyar Narancsban.