Markó Róbert lassan egy éve vezeti a veszprémi Kabóca Bábszínházat, 2023. októberében nevezték ki, azután, hogy az előző vezető, Szőke Kavinszki András felmondott. Markó Róbertet a társulat kereste meg és közös gondolkodásra invitálta, amelynek következtében végül megpályázta az igazgatói posztot. Ennek kapcsán kérdezte a Vehir.hu.

Egy évvel ezelőtt elmondása szerint azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a világ legjobb bábszínházát megcsinálja. Mindenhez így áll az életben?

Máshogy nem érdemes. Ha nem úgy ugrunk neki a feladatoknak, legyen szó bármiről, hogy nem a maximumot hozzuk majd ki belőle, akkor felesleges belekezdeni. Pontosan tudom, hogy a világ legjobb bábszínházát létrehozni gyakorlatilag lehetetlen feladat. De minden reggel úgy kelek fel, hogy ezt veszem célba. Kis létszámú társulat vagyunk, a kollégáimat mindig arra kérem, hogy ne azért végezzék el a dolgukat, mert valaki fentről szólt, hanem a belső iránytűjükre hallgassanak – azért, hogy este nyugodt szívvel nézhessünk a tükörbe, mondván: ma is megtettünk mindent, ami tőlünk telt. Fontos, hogy a földrajzi és kulturális adottságokat figyelembe véve megtaláljuk azt a fajta színházi működést, ami Veszprémnek a legjobb. Közben keressük a térség kulturális intézményeivel az együttműködést, de fontos az is, hogy kifelé, országon belül és nemzetközi színtéren is felkerüljünk a térképre.

Említette a belső iránytű megtalálásának a fontosságát. Intézményvezetőként feladata, hogy odafigyeljen a szakmai szempontokon kívül a társulat lelkiségére is?

Rendkívül hányattatott időszak áll a csapat mögött, sokat költözött az intézmény, és azt sem szabad eltagadni, hogy az utóbbi években hatalmas volt a fluktuáció, az általam vezetett időszakot is figyelembe véve. Egy morálisan és művészileg egyaránt szétesőfélben lévő társulatot vettem át, de nagyon sokat segített, hogy minőségi ugrást tehettünk infrastrukturálisan, tehát, hogy beköltözhettünk a Vár tövébe, a bábszínház Deák Ferenc utcai vadonatúj épületébe.

Rövid idő alatt sikerült az évtizedek alatt felhalmozódott nehézségek és negatív érzések nagyját félretenni. Összerántotta magát a társulatot mentálisan. Terveink szerint idén decemberre pedig kialakul az a szerkezet és infrastruktúra, ami a Kabóca Bábszínház ideális működését garantálni tudja.

Ebbe beletartozik a műhely fejlesztése, a raktározás professzionális megoldása, a műszak képzése, a hang- és fénytechnikai eszközpark fejlesztése, valamint az is, hogy immár ügyelővel, súgóval, rendezőasszisztenssel dolgozhatunk. A háttér egyre jobban működik együtt – meg tudjuk teremteni tehát a magas színvonalú művészi munka alapfeltételeit. És akkor most jött el az idő, hogy művészileg is bizonyítsunk. Az elmúlt évad nagyrésze „készen kapott” előadásokból állt. A legutóbbi két bemutatónk, a Kocsis Pál rendezte édes hazám, valamint a Ladányi Andrea által rendezett és koreografált, Tóth Sándor festőművész képeiből inspirálódott Táncoló festmények nagy sikert hoztak, és művészileg is jelzik az utat, amire a Kabócával lépni szeretnénk.

Miben mérhető jelenleg a siker?

Másfélszeresére nőtt a bevételünk, negyven százalékkal nőttek az előadásszámok, és harminc százalékkal a nézőszámok. Természetes, hogy ekkora ugrás után ez majd kissé lassulni fog a következő időszakban, de ezek a számok magukért beszélnek.

Sokat dolgozunk, de végre méltó helyen: kávézóval, kiállítótérrel, szabadtéri színpaddal, játszótérrel és játszóházzal várjuk a közönséget, az ingyenes parkolási lehetőség is biztosított a közelben. Ezek mind-mind szerves részei a működésünknek, hiszen nem mindegy, milyen körülmények között várjuk a kultúrakedvelőket. Kommunikációs értelemben is sokat fejlődtünk, új arculattal nyitottuk az új évadot: ebben is meg szeretnénk mutatni, milyen nyitott, színes és eleven az intézmény működése.