Mindenki életében vannak olyan időszakok, amikor a jól bevált dolgaink már nem működnek, újra kell tervezni őket. Megváltoztatni az irányt, elengedni régi szokásokat, belevágni új tervek megvalósításába. Az Életforma B terv című rovatában ismert magyar emberek vallanak nagy váltásaikról. Marozsán Erika színésznőt kérdezték.

A teljes interjú itt olvasható.

A kérdésre, mikor lépett a tettek mezejére és mikor változtatott először az életén, Marozsán Erika elmondta: „10 évesen felvételiztem a budapesti Balett Intézetbe, de elsőre nem vettek fel. Akkor még úgy mentem a felvételi vizsgára, hogy egyáltalán nem tanultam táncolni, egyszerűen csak hallottunk arról, hogy van felvételi. A kudarcot úgy éltem meg, hogy teljes gőzzel elkezdtem balettozni, fejlesztettem magam és a következő évben sikerült a vizsgám, felkerültem Budapestre. A gyerekkori álmom egy csapásra teljesült, elkerültem otthonról, ha nem is úgy, ahogy elképzeltem. Nagyon sok nehézséggel járt ez a változás, kollégiumban laktam 11 évesen, sokszor éreztem magam egyedül.”

Elvégezte a Színművészeti Főiskolát, egyből egy pesti színházi szerződéssel indult a színészi karrierje. A kérdésre, mi késztette arra, hogy innen tovább lépjen Németország irányába, a színésznő elmondta: „A véletlennek mindig nagy szerepe volt az életem fontosabb váltásaiban. Amikor lediplomáztam, több budapesti színháztól is kaptam ajánlatot, végül az Új Színházat választottam, amit akkoriban Székely Gábor vezetett. Négy évet töltöttem ott, amikor megkaptam a Szomorú vasárnap című film főszerepét. Ez nyitotta meg előttem az utat Németország felé. Vége lett a szerződésemnek az Új Színházban, még egy-két évre félállásban leszerződtem Kaposvárra, de egyre többször mentem ki forgatni külföldre. Végül már nem tudtak leegyeztetni, ezért ott kellett hagynom a színházat.  Nem szándékosan, előre megfontolva léptem meg ezeket a változásokat, a lehetőségek sodortak maguktól a változás útjára. Nagyon kicsit volt nekem részem bennük. Csak annyiban, hogy elfogadtam ezeket a lehetőségeket. Tettem érte, hogy valóban működjenek, megtanultam nagyon jól németül, sokat dolgoztam azon, hogy a német szakma is elfogadjon és próbáltam Budapesten is valamennyire megtartani a színészi státuszomat.

Az, hogy kiköltözött Amerikába, szintén a véletlennek köszönheti: „A Szomorú vasárnapot meghívták Los Angelesbe, egy nagy bemutató körutat szerveztek neki. Ennek köszönhetően egy amerikai ügynökség leszerződtetett egy évre. Egy éves ottlétet biztosítottak nekem, fizették a szállást, autót, ellátást és megpróbáltak a szakmával megismertetni.”

Marozsán Erika hozzátette: „Néha arra gondolok, vajon teljesebb lett volna-e az életem, ha egyhelyben maradok. Az utóbbi években nosztalgiával gondolok arra is, mi lett volna, ha a balett mellett maradok és balett-táncosként élem az életemet. Az vigasztal, ha nem tettem volna meg ezeket a lépéseket, akkor is maradt volna bennem valami nosztalgikus hiányérzet.”

Azt is elárulta, hogyan kezeli az idő múlását: „Attól függ, hogy a hármas egységet – gyerek, család és szakma – hogyan tudom egyensúlyba tartani. Amikor úgy érzem, hogy minden a helyén van, egyáltalán nem érdekel a kor, az sem, hogy nem vagyok már annyira fiatal. Sőt azt érzem, hogy a születésnapjaim egyre szenzációsabbak. Kicsit sem érzem valami elvesztését, sokkal inkább azt tapasztalom, hogy rengeteg mindet kapok, megértek. A legkisebb dolgoknak is elementárisan tudok örülni.”

A teljes interjú itt olvasható.