Marozsán Erika: „A színház és a film az igazi szenvedélyem”
2020. december 26., szombat 08:15
2001-ben Marozsán Erika címlapjával indult a magyar Elle magazin, 2020-ban pedig a vele készült New York-i beszélgetéssel búcsúztak a laptól.
A kérdésre, jogyan emlékszik a 2001-es önmagára, a színésznő elmondta: „Még előttünk volt a Szomorú vasárnap elképesztő nemzetközi sikere, de már túl voltunk a film németországi díszbemutatókörútján, ahol megtapasztalhattam, milyen több ezer őrjöngve tapsoló ember előtt állni. Akkoriban sokat nevettünk azon, hogy egyik nap limuzinokban ülök, divattervezők öltöztetnek, és sorra adom az interjúkat a külföldi stáboknak, a következő napon meg a budapesti négyes-hatoson zötykölődöm a pályaudvarra, mert este Kaposváron játszom. Egyáltalán nem volt könnyű kilépni abból a családias színházi közegből, és hirtelen egy sokkal monumentálisabb és magányosabb miliőbe kerülni. Gyakran éreztem magam úgy, mint Scarlett Johansson az Elveszett jelentésben.”
Arról is faggatták, hogy szépsége állandó témája lett az újságíróknak: „Sokáig az adottságaimat inkább takargattam és szégyelltem; jobban szerettem volna, ha a szépségem rejtettebb. Magyarországon akkoriban a szakmámban szépnek lenni nem volt igazán érdem, azt mondták, egy színésznő legyen inkább különös és megfejthetetlen, a szépségüket mutogassák a modellek. Ráadásul én a Balettintézetből indultam, márpedig a balett örökös küzdelem a testeddel, ami pedig arra tanított engem, hogy a siker csakis olyasmi lehet, amiért nagyon meg kell dolgozni. Tehát minden, ami csak úgy az ölembe hull, lopott érdem. Ilyen a szépség is, gondoltam legalábbis akkor, mert a régi képeimet ma visszanézve én is meglepődöm a különleges arcomon – amit akkor egyáltalán nem értékeltem. Most meg azon gondolkodom, vajon jobban ki kellett volna használnom ezt az adottságot? Több pimaszsággal és kevesebb önboncolgatással még sikeresebb lehettem volna? Jól bántam a fiatalságommal, a tehetségemmel, a szépségemmel? De azt hiszem, az életük felénél sokan felteszik.”
Azt is elárulta, melyik fordulópontot élte meg nehezebben: „A 40. szülinapom is csak egy kis melankóliát hozott, de most, a negyvenes éveim közepe óta újra előjött a pánik. Már tényleg nem vagyok fiatal, nemrég el is váltam – hogyan tovább? (…) Közel az ötvenhez lehetek még újra szerelmes? A korombéli barátnőim nagy része egyedül van: házasságból léptek ki, őket hagyták ott, vagy soha nem is találtak maguknak megfelelő partnert. Sokuk szégyenkezik emiatt, mások teljesen lemondtak egy új kapcsolatról, és vannak, akik idősebb férfiak társaságát keresik, mert mellettük fiatalnak érezhetik magukat. Azt látom, hogy középkorúként e téren minden komplikáltabb. De azt is tudom, hogy megvan az a készségem, hogy egyedül is képes vagyok működtetni az életemet. Néhány éve belevágtam a producerkedésbe, amellyel szinte újra kellett építenem önmagam, és néha én is meglepődöm, honnan jön ez a bátorság” – vallotta a színésznő.
Balett, színészet, éneklés, textilművészet, produceri munkák. Hogy melyik okozta a legtöbb flow-t, arról Marozsán Erika úgy fogalmazott: „Nekem a színház és a film az igazi szenvedélyem, minden más csak hobbi. Vannak ismerőseim, akik minden munkanapjukat szinte végigkínlódják, de én el sem tudom képzelni, hogy ne az tegyen igazán boldoggá, amivel foglalkozom.”
Az anyaságról szólva kifejtette, egy gyerekkel együtt lenni olyan, mintha a NASA-nál dolgoznál: rengeteg csodát, felfedezni való szépséget, furcsaságot és őrületet ad: „A gyerekem megszületése után én sem tudtam ugyanannyit adni a karrierembe, a párkapcsolatomba, de egy pillanatig nem sajnálom”.