15 évesen az „ölébe hullott” egy nagy film főszerepe, úgy tartja, ajándékba kapott egy karriert. Marozsán Erika színésznő a hvg360-nak adott interjúban azt mondta, nagyon fiatalon elkötelezett volt, és pontosan látta az utat, amit be akart járni. A közösségi média sok mindent felülír, és nem csak arról van szó, hogy fokozatosan átveszik a filmek szerepét. Marozsán szerint a közösségi platformok zaja és drogos hatása miatt sokkal labilisabbak most a tinédzserek, mint annak idején. Az interjú a HVG azon sorozatának részeként készült, amelyben azt mutatják be, mi lett azokkal, akiket 20 éve az akkori Magyar Hírlap az 50 legsikeresebb fiatal közé választott.

A teljes interjú itt olvasható.

„Bár az év nagy részét New Yorkban töltöm, én még mindig azt szoktam mondani, hogy Magyarországon élek. Ott érzem magam otthon, és évente legalább 2-3 hónapot ott is vagyok, ezen kívül 1-2 hónapot biztosan eltöltök Berlinben is. Szóval nagyjából három lábon állok. Ezt azért is hangsúlyozom, mert szeretném, ha a szakmában is tudnák, hogy a magyarországi pályám is fontos a számomra” – mondta Marozsán Erika.

A kérdésre, úgy érzi-e, hogy azért nem kap meg itthon bizonyos munkákat, szerepeket, mert azt hiszik, csak külföldön él, úgy fogalmazott: „Szerintem volt a szakma egy részében némi elhatárolódás tőlem, még a pályám kezdetén. Voltak, akik azt mondták, hogy német vagy amerikai színésznő vagyok, és el is jutottak hozzám időnként ezek a hangok, de igyekeztem ezeket kiiktatni az életemből. Tudom, hogy otthon igazából még az a koncepció is furcsa volt, hogy ha valaki elsősorban filmszínész. Nálam erre jön rá a többlakiság, amit sokan nem tudtak hová tenni. (…) Eredetileg azért jöttünk Amerikába, mert engem leszerződtetett egy neves Los Angeles-i ügynökség, de a volt férjem követett, és elvégzett ott egy egyetemet. New Yorkba viszont már az ő munkája miatt kerültünk. Most pedig a lányom miatt maradok, aki itt jár iskolába, azt gondolom ugyanis, hogy jól lehet New Yorkban felnőni” – mesélte.

„Itt abszolút arra a mentalitásra épít a kultúra – és ezt szívják magukba már a gyerek is – hogy „én hangos vagyok, kimondom, ott vagyok és a jelenlétem megkérdőjelezhetetlen”. Közben viszont azt is látom, hogy a szétszórtság, illetve a közösségimédia platformok zaja és drogos hatása miatt sokkal labilisabbak most a tinédzserek, mint mi voltunk. Mondom ezt még úgy is, hogy az én esetem azért elég extrém volt. Egy nagyon oroszos balettintézeti nevelést kaptam, amitől extrán félénk, introvertált és önmagam megkérdőjelezésére hajlamos lettem, aztán 15 éves koromban szinte az ölembe hullott egy nagy film főszerepe. Tulajdonképpen ajándékba kaptam egy karriert” – tette hozzá.

Marozsán Erika szerint már nagyon fiatalon elkötelezett volt és pontosan látta azt az utat, amit be akart járni: „Abban is hiszek, hogy minden szakmában az tud érvényesülni, akiben elképesztő „belső drive” van. (…) Amióta az eszemet tudom, szorgalmas güzü vagyok, ez valószínűleg egy kromoszómarendellenesség, ami elég jól jött, mert az én szakmámban a siker egyik alapfeltétele az adaptációs képesség. „

Azt is elárulta: „Amikor dolgozom, akkor elképesztően domináns vagyok. Nagyon fontos is volt, hogy mikor külföldi produkciókban játszottam, sosem éreztem magam vendégnek vagy betolakodónak. Amikor elém raktak egy szöveget, amit el kellett játszanom, az pont olyan hatással volt rám, mint amikor most megkapok egy forgatókönyvet: százszázalékosan magabiztos vagyok és bízom a kollégáimban, mert csak olyan produkciókhoz adom a nevemet, amikben maximálisan hiszek. Szerintem az inkább egy egészséges személyiségi jegy, hogy a célratörő szakmai életem mögött él bennem egy normális, félénk ember is. Ez egyensúlyozza ki a dominánsságomat. Ahogy Björk egyszer nagyon szépen megfogalmazta, olyan ez, mint a tenger, a kiáramláshoz szükség van a visszaáramlásra is.”