Az idén 70 éves Márta István volt ezen a héten Veiszer Alinda beszélgetős műsorának vendége. A leginkább színházi életművéről és a kapolcsi Művészetek Völgye fesztivál alapításáról ismert zeneszerző beszélt a gyerekkoráról, a politikához való viszonyáról, a Kapolcson zajló folyamatokról, ám az SZFE-ügyben nem igazán foglalt állást. A teljes videót itt lehet megtekinteni jelképes összegért – hívta fel a figyelmet a Telex.
“Nem mindenben értünk egyet Márta Istvánnal, például szerintem érdekes, mi történt az Új Színházban, amikor ő lett az igazgató, és amiről sosem beszélt, és az is, hogy milyen történetei vannak Cseh Tamással, és az is, hogy szóba áll-e hajdani barátaival, Galkó Balázzsal vagy Vidnyánszky Attilával. És mi kell ahhoz, hogy kijelentkezzen valakinek az életéből? Abban viszont teljesen egyetértünk, hogy Kapolcs életének a fő műve. Nem csak azért, mert feltette a térképre, hanem azért is, mert évtizedekre hatással volt a fesztiválkultúrára- például abban, ahogy megpróbálta kihagyni belőle a politikát, vagy abban, ahogy megpróbálta megőrizni a helyszínek eredeti értékeit.
Megpróbáltunk nagy vonalakban felvázolni 70 évet” – írja a beszélgetés ajánlásaként Veiszer Alinda.
Az interjúban Márta István úgy fogalmaz: Kapolcson mindig sikerült elkerülnie azokat az utakat, amelyek “pártos irányba akarták terelni”, sosem kellett meghajlítania a gerincét, még fesztiválszervezés közben sem.
Pedig államtitkári szintről is volt olyan felajánlás, hogy kap egy csomó pénzt a fesztiválra, ha ebből ő egy bizonyos százalékot visszaoszt, de nemet mondott.
(…)
Kapolcs és a politika viszonya mindig távolságtartó volt, Márta elmondása szerint egy idő után már rengeteg politikus jött a fesztiválra, de „mikrofont, színpadot senki nem kapott”.
Egy idő után azt találták ki, hogy jöjjenek csak, de civilben, a „politikai batyut” tegyék le a völgyön kívül. Ezt fizikailag is megcsinálták, batyukat raktak ki, amiket fel lehetett venni és Pulán letenni. Szerinte 90-es években még más volt a világ, lehetett játszani, elfogadta mindenki, hogy ez egy másmilyen hely. De ma már elképzelhetetlen ez, „a pénzről szól minden”, erre utal az is, amikor a mai kapolcsi fesztivált néha gúnyosan „Kapolcs Soundnak” szokta nevezni.
Márta István amúgy ma is képviselő a kapolcsi testületben, vezeti a helyi értéktárat, és kitalálta magának a Kapolcskát, ami egy fiataloknak szóló tehetségkutató rendezvény. (…)
A műsorvezető rákérdezett Mártánál a Vidnyánszky Attilával való viszonyára is, mivel a két színházi ember éveket dolgozott együtt a múltban, amikor Márta még az Új Színházat vezette Dörner György előtt. Márta messziről indítva elmondta, hogy a színházi élete abbamaradt az Új Színház után, de ez nem is lehetett volna máshogy a mai környezetben, szörnyű számára átélni azt, hogy politika miatt szétesett a szakma. Szerinte ma már nincsenek meg a közösségi helyek (pl. a Színművészeti Egyetemen), amelyek régebben jellemezték a színházi életet, ahol lehetett egymással találkozni. Nem biztos benne, hogy ez egy evolúciós folyamat, inkább politikai döntések eredménye.
Veiszer Alinda rákérdezett: ezeket vajon Vidnyánszkyék szüntették-e meg? Márta szerint ez ügyben „sokon áll a vásár”. A kérdésre, hogy az elmúlt 10 év nem okozott-e törést közte és a Nemzeti Színház igazgatója között, Márta úgy reagált:
elhatározta, hogy soha nem fogja megtagadni azokat, akivel valaha értéket hoztak létre közösen. Maximum négyszemközt mondja el a véleményét.
Azt is elmondta, óvja magát attól, hogy nyilvánosság előtt politikai kérdésekben állást foglaljon.
A műsorvezető azért feszegette még egy kicsit témát, felhozva, hogy Márta lánya, Réka „ott volt az SZFE-n és végigcsinálta az egészet, amit ellene Vidnyánszky Attiláék elkövettek”. Neki mint mondtál? – kérdezte.
„Nagyon sokat beszélgettünk, nem csak erről, hanem az egész politikai dologról, de ez maradjon a kettőnk dolga. Nyilván véleményem van. Ha azt mondom, hogy ez egy politikai döntés, akkor ezzel el is mondtam a véleményemet. Ha visszavezeted, hogy én hogy vagyok a politikával, akkor ebből tudnod kell” – válaszolta Márta István.