Martin Scorsese esszét közölt Federico Felliniről, akinek tavaly ünnepelhettük születésének 100. évfordulóját. A Harper’s Magazine-ban megjelent írásában Scorsese nem arra is kitér, mi történik majd a mozival és a filmművészettel, ha a forgalmazásban és a filmnézésben egyeduralkodóvá válnak a streamingoldalak.
„Tizenöt éve még a »tartalom« szót legfeljebb elemzők használták a filmre, és a »formával« együtt emlegették. Azóta egyre gyakrabban halljuk ezt a szót a médiavállalatok új vezetőitől, akik közül a legtöbben semmit nem tudnak a filmművészet történetéről, és nem is érdekli őket, hogy bármit is megtanuljanak róla” – fogalmaz a rendező. Majd felteszi a költői kérdést:
Ha a további néznivalót algoritmusok »javasolják« az alapján, amit addig megnéztél, és ezek a javaslatok téma vagy műfaj szerint érkeznek, akkor mi lesz a mozi művészetével?
Az esszé azért javarészt Felliniről szól, akinek a nagyságát Scorsese elsősorban abban látja, hogy meg tudta ragadni a világháború utáni nemzedék alapérzületét arról, hogy bármikor megsemmisülhetünk mi magunk és a közös értékeink, ő maga mégis a mozi és az élet szeretete mellett érvelt.