„Én azt mondanám minden színésznek, hogy tanuljon meg lovagolni.” A lovas színházak és történelmi filmek busás állami támogatására utalva ezt javasolja Martinkovics Katalin, a szegedi Thealter színházi fesztivált szervező MASZK Egyesület alelnöke azoknak a kollégáinak, akik a jövőben nem számlázhatnak a kisadózó vállalkozások tételes adója, a kata szabályai alapján. A HVG szólaltatta meg.

A HVG teljes cikkét Mire vállalkoznak? címmel olvashatják a HVG 2022.08.11-i számának 61,62. oldalán.

A kiűzetés a kisadózásból leginkább a nem kőszínházban dolgozó színházi szakembereket érinti, a színészektől a technikusokon át a dramaturgokig. A független színházi területen az előadások többsége projektalapú, alkalmilag együtt dolgozó stábokkal, amelyek tagjai – alkalmazotti keret híján – vállalkozóként számláznak – márpedig ezt katásan szeptembertől csak magánszemélyekkel szerződve tehetnék

Sokan – főleg fiatalabbak – nincsenek abban a helyzetben, hogy ők szabják meg, mennyiért vállalnak el egy-egy munkát, és az esetek többségében az előadásokat befogadó színházak sem tudnák annyival növelni a gázsikat, hogy abból a más adózási formával megnövekvő adóteher és a bevallások bonyolultsága miatt szükségessé váló könyvelőnek fizetendő díj is kijöjjön – akiknek többsége ráadásul árat is emel a saját terheinek növekedése miatt.

A független társulatok és befogadószínházak szűkös és kiszámíthatatlan támogatásokból és egyre fogyó jegybevételekből élnek, most pedig még a rezsiköltségek emelkedése is fokozza a tervezhetetlenséget – összegez Martinkovics.

Végső soron a nézők is rosszul járnak az adóemeléssel, mert vagy drágábban tudnak majd elmenni színházba, vagy nem is lesz hova beülni a kínálat szűkülése miatt. Mivel az egyesületi alelnök szerint a publikum nem terhelhető már tovább, végül a szakmának kell majd kevesebb pénzből megélnie – írja a Magyar Narancs.

Hasonló helyzet állhat elő a könyvpiacon. Drágulhatnak a külföldi művek, s a kiadók kétszer is meggondolják majd, melyik idegen nyelvű könyvet érdemes kiadni magyarul, mivel eddig a műfordítók többsége is katázott. Különösen igaz ez azokra a nyelvekre, amelyekről csak ritkán akad fordítanivaló. Az ilyen munkákat eddig egyéb projektjeik vagy főállásuk mellett végezték a szakemberek, ez most vélhetően ellehetetlenül. Lehetne ugyan a katázás helyett megbízási szerződéssel alkalmazni a fordítókat, csak éppen nem éri meg. „Ha mondjuk perzsáról kell lefordítani egy művet, valószínűleg nem lenne kifizetődő hosszabb távú szerződést kötni” – érzékelteti a piaci rögvalóságot Sipos Ferenc Norbert műfordító.

A HVG teljes cikkét Mire vállalkoznak? címmel olvashatják a HVG 2022.08.11-i számának 61,62. oldalán.