Színházi szerepei mellett Dorina sokak számára ismerős lehet a Társasjáték vagy a Pepe című tévésorozatokból is. A kétgyermekes édesanyával most izgalmas, új szerepéről, nagy döntésekről, családról és a közelgő karácsonyról kérdezte a Nők Lapja.

A teljes interjú itt olvasható.

„Pont karácsony előtt főpróba hetünk van a 2:22 című darabbal, aminek december 30-án lesz az ősbemutatója a Centrál Színházban. Úgyhogy, ami a karácsonyt illeti, most még borzasztóan el vagyok csúszva, semmivel sem tartok sehol. Nem vásároltam be, nem díszítettem lakást és egyetlen ajándékot sem készítettem. (…) Szeretnék egy kicsit jobban előre készülni, de valahogy mindig úgy jött ki, legalábbis az elmúlt jó pár évben, hogy – szerencsére – sokkal több a munka, és nagyon-nagyon kevés a szabadidő” – meséli a színésznő.

Annak kapcsán, hogy a közösségi oldalak illúzióvilágának nyomása nélkül is egymásnak tud feszülni az anyaság és a hivatás közti megfelelési kényszer arról kérdezték, hogyan tudja megtartani az egyensúlyt:
„Nehéz. Kell hozzá egy jó párkapcsolat és rengeteg türelem a másik felé. Mostanában kezdem úgy hinni, hogy ezt a szakmát – de tudom, van még egy csomó ilyen szakma, amire igaz – gyakorlatilag lehetetlen összeegyeztetni a normális családi élettel. Nagyon-nagyon sokat kell tenni, küzdeni azért, hogy ez jól működjön. A fiam tizenöt, a kislányom kétéves, bölcsisekre jellemzően sokszor náthás, beteg. Mivel a férjem (Szatory Dávid – a szerk.) szintén színész, a nagyszülők segítsége nélkül nem is tudom, hogy élnénk túl az időbeosztás nehézségeit. Szerencsére a nagyszülők még nagyon fiatalok, ők is sokat dolgoznak, de ez azt is hozza magával, hogy nem a klasszikusan otthon ücsörgők. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy ilyen őrült sokat segítenek nekünk. És a férjem a saját munkája mellett is nagyon sokat segített és támogatott, hogy a kislányom mellett vissza tudjak menni dolgozni.”

Azt is hozzátette: „40 éves korom körül – azaz tavaly – jött el az a pillanat, hogy azt éreztem, muszáj megváltoztatnom az életemet, vagyis kicsit más irányba tolni. Megpróbáltam visszaszorítani a munkát, hogy több időm legyen a családomra (bár most nem úgy néz ki, hogy ez megvalósult, de nem bánom). Gyakorlatilag a születésnapomon döntöttem úgy, hogy szükségem van valami teljesen másra, ezért munkahelyet váltottam. Alapvetően nem vagyok egy csapongó típus, nyolc-nyolc évig voltam társulati tag egy színháznál, mindkettőnek nagyon sokat köszönhetek. A tizenhat év alatt mindössze kétszer vállaltam külsősként szerepet. Amikor idén elvállaltam a Centrál Színházban az első szerepet, annyira jól éreztem magam, hogy hirtelen úgy éreztem, megtaláltam az új „otthonomat”. Teljesen máshogy gondolkodnak bennem, más szerepekre tartanak alkalmasnak ami nekem most rettentően jólesik. Azt gondolom, itt új dolgokat is megtanulhatok, színészként más ingerek érnek, más kihívások jönnek szembe, amitől én is változom, a változatos karakterek által saját magamban új dolgokat fedezek fel. És ami számomra a legfontosabb, hogy új, csodálatos kollégákkal játszhatok, tanulhatok. Azt hiszem itt és most, ebben a színházban a legjobb helyen vagyok.”

Azt is elárulta, idén mindenkitől szeretettel elnézést kérnek, és elhatározták, hogy 24-én otthon karácsonyoznak:
„Végre én fogok főzni, és bár mindig picit módosul, van egy családi menünk: töltött pulyka almás majonézes krumplival. Ez volt az irányvonal kisgyerekkoromban, aminek én voltam a felelőse, és már nagyon hiányzott, hogy újra ezt csináljam. A fát általában együtt díszítjük. Van egy fa fánk, egy tényleg fából készült, falécekből álló, pontosabban összeállítható karácsonyfa, mert úgy döntöttünk, hogy nem cibálunk be minden évben egy élő fát a lakásba. Kicsit úgy kell ezt a fát összerakni, mint a jengát, kedvünk szerint alakítható, kihajtogatható, lekezelt falécekből áll, és felállítva, díszítve, igazán gyönyörű.”