A sárdobálás összemosódott a gyalázkodással, és erre a magyar színházi életben, mióta az eszemet tudom, nem volt példa, de talán előtte sem nagyon – fogalmazott a Magyar Hangnak Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója, aki közel három évtizede tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
A teljes interjút ITT olvashatja.
A héten derült ki, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem alapítványa után a felügyelőbizottságba sem választottak olyan személyt, akit az egyetem ajánlott, de bekerült Nemcsák Károly, a József Attila Színház igazgatója. Ennek kapcsán úgy fogalmazott: “Nem a Felügyelő Bizottság összeállításával van a gond, hanem az SZFE javaslatainak totális negligálásával. Igazgatóként én is számtalan felügyelőbizottsággal dolgoztam együtt. A fenntartó sose kérte ki a véleményemet a Felügyelő Bizottság összetételéről. A felügyelőbizottság azért van, hogy minden rendellenességre, gazdasági problémára, egyéb anomáliákra felhívja a figyelmet, betartassa a jogszabályokat.
Nemcsák Károlyt jószándékú embernek ismertem meg.
Gyakran látogatja a Katona előadásait, ráadásul a mostani Amadeus bemutatójukban a Katona társulatának tagja, Tasnádi Bence alakítja Mozartot.”
Azt követően, hogy Székely Gábor felbontotta szerződését az SZFE-n, és nyílt levélben fejtette ki, mit gondol az egyetem átalakításáról, a kormánymédia keményen nekiment a Kossuth-díjas rendezőnek, egyebek mellett kommunistának bélyegezve őt. Arról szólva, hogy ez a fajta személyeskedéstől és trágárságtól sem mentes vádaskodás hova vezethet, Máté Gábor úgy vélekedett: “A fiatal generáció nem érti, hogy milyen volt a szocializmusban élni, józan ésszel nem is lehet felfogni, hogy mibe kényszerítették ezt az országot. Az a rendszer állandónak tűnt, nem hittük, hogy valaha összeroppan. Abban létezni, megtalálni az érvényesülés lehetőségeit, netán hinni benne, vagy árulónak, besúgónak lenni, nagyon különböző magatartásformák voltak. Mindezeket szándékosan összemosni, és így tálalni azok számára, akik nem éltek akkoriban, nagyon veszélyes játék. (…)
A sárdobálás immár összemosódott a gyalázkodással, és erre a magyar színházi életben, mióta az eszemet tudom, nem volt példa, de talán előtte sem nagyon. Mély szakadék keletkezett a szakmánkban, ami ma már betemethetetlennek tűnik. (…) Bűn, ami itt történik, és nem szeretném minősíteni azokat a kollégákat, akik vezényszóra elkezdték ezt az egészet. (…)”
“A kormányzat hatalmi arroganciája nemcsak félelemkeltő, de súlyos szakmai következményekkel jár. Egyszerűen figyelmen kívül hagyják az SZFE minden aggodalmát. Ha ténylegesen javítani szeretnének az egyetem helyzetén, akkor nem maradt volna el a szakmai konszenzus, a valódi egyeztetés. Az SZFE transzparenciát hirdetett, mindvégig a párbeszédben hittünk, teljesen feleslegesen, mert nem is reagálnak a felvetéseinkre. Hiába soroltunk fel minden ellenérvet, folyamatosan eltorzítják, amit mondunk, és ami még szomorúbb, hogy az emberek mindezt el is hiszik nekik. Mintha a szavaknak nem lenne semmiféle jelentése.
El lehetne gondolkozni azon is, amit Cserhalmi György vagy Blaskó Péter mondott, mindketten nagy formátumú színészek. Mégis, a fontos gondolataik mintha el sem hangoztak volna. Csak az üvöltözés hallatszik”
– szögezte le Máté Gábor.
Arról is beszélt, hogy szíve szerint nem hirdetett volna műsort erre az évadra, de egy újabb bezártságot már nem bírna el a színház.