A Bóta Café vendége Máté Gábor, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, a Katona József Színház igazgatója, aki számos társadalmi kérdés kapcsán is nyilatkozott.

A kérdésre, amikor állt az első emeleti erkélyen és jelenlegi illetve volt diákjai elbúcsúztatták, mit érzett, Máté Gábor elmondta:

„Lefutnak az ember előtt az évek, előjöttek az emlékek, erős élmény volt, hogy a Stáhly utca felől egyszer csak jönnek, mint a vörösingesek, jópáran voltak. Ez szép teljesítmény. (…) A döntés, hogy nem tanítok tovább az előző napokban született meg, volt idő megélni valaminek a végét” – idézte fel Máté Gábor.

Arról is beszélt, elsőként a tanítványaival egyeztetett, azért maradt, mert az osztálya tudatta vele, ők is ott hagyják az egyetemet, ha feláll. „Aztán eljött az a pillanat, amikor már az autonómia kérdésében megmerevedtek azt álláspontok, nyilvánvaló volt, hogy a szenátusnak már nincs értelme, hiszen megfosztották a jogaitól, akkor a diákjaim kérték, hogy hívjunk össze egy Zoom beszélgetést. Ők is úgy látták, hogy ismerve engem, jobb, ha felállok. Nyilván őrlődtem volna ebben a szituációban. Mások is őrlődnek azok közül, akik ott maradtak – nem lehet nekik egyszerű, hiszen azok, akik a fejükre ültek – finoman szólva – nem kompetensek” – fejtette ki Máté Gábor.

Azt is hozzátette: „Én soha nem mentem el olyan helyre dolgozni, ahol olyan emberek lettek volna feletteseim, akiket ne tiszteltem volna. Nagyon szerencsés pályát tudhatok a hátam mögött, ilyen típusú kompromisszumokat nem kötöttem. Nem hiszem, hogy az élet vége felé, amikor már megettem a kenyerem javát el kéne kezdenem kompromisszumokat kötni.”

Azt is hozzátette, mérlegelnie kellett, hogy mivel tölti el a napjai nagy részét, hiszen a Katona József Színház vezetése is felelősséggel jár.

A szakmában uralkodó megosztottságról szólva úgy fogalmazott, feltehetőleg egy másik generáció feladata lesz ezt feloldani: „Ezt mi már nem fogjuk tudni helyrehozni. (…) Én úgy érzem, nem tettem semmi olyat, ami ezt idáig juttatta. De nem tudnám pontosan megmondani, hogy mi történt. Csak azt tudnám mondani, hogy egy arrogáns hatalomátvétel zajlott a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, alapítványba rendeződött, méghozzá úgy, hogy abban semmifajta partnerséget a minisztérium vagy a hatalom nem volt hajlandó teremteni. Történt egy einstand és azt is lehet mondani, hogy ez része a kultúrharcnak, része annak, hogy bizonyos területeket a jobboldal vagy nevezzük A oldalnak megpróbált leuralni és ezt nagy sikerrel, politikai hátszéllel megtette.”

A 2019-ben tervbe vett kulturális átalakítás ellen szervezett tüntetésről is kérdezte Máté Gábort Bóta Gábor: „A rendszerváltáskor azt hittük, soha többet nem fog előfordulni, hogy a szakma egy része nem értesül bizonyos változásokról. (…) A tüntetés felemelő volt. Tudtam, hogy semmi értelme, de fontosnak tartottam ezt a jelzésértékű gesztust” – fejtette ki Máté Gábor.

Az igazgató a beszélgetés során szót ejt Gothár Péter ügyéről, pályájáról, arról, hogy milyen emlékeket őriz a Magyar Rádióról, ahol maga is dolgozott, Gábor Miklósról, aki meghatározó hatást gyakorolt rá és arról miként építette fel azt a színpadképet 11 évesen, amit a művész Hamletjéről megőrzött.

Arról is beszélt, miért maradt meg benne a kisebbségi érzés, amivel már korábban is küzdött és hogy ezt miként lehet a munkában használni. Azt is elárulta, minden nap úgy megy színpadra, hogy ma utoljára fog játszani.