KulisszaMácsai PálForgács PéterRadnay CsillaPokorny LiaBereményi Géza
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 27., szerda

    Maurer Milán táncművész: “A pozitív gondolatátvitel elképesztő nagyságokba tudja emelni a testet”

    2020. május 5., kedd 08:06

    Egy órán keresztül, egy szobor mozdulatlanságával ült a kiállítótérben Maurer Milán, aki a New York-i Pfizer Buildingben, egy tárlat megnyitóján táncolta el Frenák Pál 20 évvel ezelőtti, MenNonNo c. legendás szólóját.

    A teljes interjút ITT olvashatja.

    „Palival 2015-elején kezdtünk el együtt dolgozni. Eleinte nem értettem azt a mozgásformát, azt a világot, amelyben ő gondolkodik és létezik. Pali siketnéma szülők gyermeke volt, neki az első nyelve a jelnyelv volt. (…) Olyan alapvető dolgokat tanított, mint Francis Bacon művészete, vagy Henri Michaux művei. Olyan művészeket mutatott meg, akiket húsz-huszonegy évesen az ember még nem ismerhet. És ezért nagyon hálás vagyok” – mesélte Milán a Marie Claire interjújában.

    Maurer Milán / Fotó: Bobal Photography

    A kérdésre, ezek a gondolatok segítenek-e tovább tágítani a test határait, azt válaszolta: „Igen. Nyilván fizikailag nekünk is bele kell tennünk egy pluszcsavart. Odafigyelni a testünkre, az étkezésünkre, nyújtani, hogy megmaradjon a flexibilitás. A filozófiai gondolatok a művészi finomítást, a test finomítását segítik. Mindennek megvan a módszere, és Palinál mindig a spiralitás van az első helyen. Úgy kell följönnöd a földről, és úgy is kell megérkezned oda, mint egy spirál. Egy végtelenségig tartó spirált kell táncolnod az egész munkásságod alatt”.

    „Érdekes, hogy a jelnyelven keresztül mennyire másként tudjuk kezelni a testünket – és főleg a kezünket. Nagyon sokszor azt veszem észre, hogy a táncosok nyolcvan százalékának halott a keze. Kimerevítik, befeszülnek, oda összpontosul az összes energiájuk tánc közben. Frenák Pál azt mondja, ha táncolsz, ne gondolkozz. Gondolkodj otthon, előadás előtt meg után, de közben soha. Mert akkor fog megszületni az, amit eddig tanultál és olvastál. Csak zene van, fények vannak, és te vagy. Valósítsd meg önmagad. Menj, és sodródj az áramlattal” – tette hozzá Maurer Milán.

    Arról, mennyire nehéz megtalálni a saját hangját, kifejtette: „Nekem Pali a mesterem, és nagyon szerencsés vagyok, hogy megtaláltam azt, akire fölnézhetek. Sohasem fogom titkolni, hogy annak egy része, ami vagyok, neki is köszönhető. Egyfajta küldetésnek érzem, hogy ezt az organikus mozgásvilágot továbbvigyem. A saját hangom megtalálásának a mostani New York-i előadás volt nagyon jó példája. Pali odaadta a ruhát, a fényt, a zenét. Azt mondta, nézegessem a videókat, hogy ő 2000-ben hogyan táncolta, és más táncosokkal is nézzem meg. Inspirálódjam belőle, de legyek önmagam. New Yorkba érkezésem másnapján elmentem a Pfizer Buildingbe, ahol volt a kiállítás. A srácok akkor kezdték beépíteni a kiállításra szánt képeiket. Megkértem őket, hogy hagyjanak egyedül másfél órára, és utána folytathatják a dolgukat. Elpróbáltam a táncot négyszer-ötször, fogtam a ruhámat, és visszamentem pihenni a lakásba. Az ágyban fekve, még a kéztartásokat próbálgattam. Másnap egyszer próbáltam, zene nélkül, csak átimprovizálva. Aznap, amikor táncolsz, nem szabad kilőni már reggel a patront. Csakis este, az előadáson. A szólóm este 8-kor kezdődött, és előtte 7-kor nyílt meg a kiállítás. Nem akartam megtörni a darabot azzal, hogy besétálok. Így 7-kor beültem egy pózba. és egy órán keresztül mozdulatlan voltam. Azt hitték, hogy szobor vagyok, mert az egész testemet fehér festéknyomok borították, és az úszószemüvegtől nem látták a szemem. Egy órán keresztül ültem, majd amikor lement a fény, bejött a zene, elkezdtem mozogni. De az egész testem úgy be volt állva, hogy alig tudtam megmozdulni” – mesélte a táncművész.

    Arról is beszélt, a teste „a társa”, ahogye azok az eszközök is, amiket az előadásokon használnak: „Egy kötél, kanapé, vagy bármi. Társként kell kezelni őket, mert ők adják meg azt a segítséget, hogy a testi határokon túl, valami meglepőt tudjak mutatni. A testem pedig… az én vagyok. Szerencsés dolog, hogy Istentől ilyen fizikai adottságokat kaptam és fejlesztettem saját magamnak. Mert nagyon sok minden agyban dől el. Amióta elkezdtem táncolni, azt sulykolom a fejembe, hogy „Nagyon hajlékonynak kell lenned! Olyan lábfejed legyen, mint Svetlana Zakharovának. A lábad meg olyan legyen, mint Roberto Bolle-é!” A pozitív, szisztematikus gondolatátvitel elképesztő nagyságokba tudja emelni a testet” – nyilatkozta Maurer Milán.

    A teljes interjút ITT olvashatja.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -