Meczner Vera művészmenedzser: „Mi hidat képezünk a művész és a megrendelő között”
2023. január 23., hétfő 09:59
Vera tíz évvel ezelőtt alapította Gradus Művészügynökséget, ahol többek között Polyák Lilla és Varró Dániel munkáját segíti. Emellett pedig az ELTE és a Werk Akadémia oktatójaként népszerűsíti hivatását. A Krónika.hu kérdezte. Lapszemle.
„Édesapám, Meczner János, huszonöt évig volt a Budapest Bábszínház igazgatója, így nem volt ismeretlen számomra a művészvilág. Ügynökökkel először az Armel Opera Fesztiválon dolgoztam először együtt, akik nemzetközi operaénekeseket képviseltek. Vicces, hogy amúgy az embereknek az ügynököről mindig az a kizsigerelő, kapzsi figura képe van meg, akiket a filmekben lehet látni” – mesélte Meczner Vera, aki szerint a többség nem tudja, mit csinál egy művészmenedzser, de izgalmasnak tartja ezt a bohém világot.
A hétköznapok azonban nem a varázslatos környezetről szólnak, hanem szerződéskötésekről, tárgyalásokról és ajánlásokról, arról, hogy a művészmenedzser megkönnyítse az alkotók életét.
Angliában tanult. A kérdésre, ott másképp állnak-e a menedzserekhez, elárulta:
„Külföldön a legtöbb esetben csak az tartozhat a kulturális elitbe, akinek van menedzsere, hiszen velük tárgyalnak az intézmények. Itthon még gyerekcipőben jár a szakma, és a megrendelők általában közvetlenül a művésszel tárgyalnak. Ennek pedig gyakran az a vége, hogy az előadók olyan fizetésre is rábólintanak, amivel valójában nem elégedettek, ráadásul adott esetben még a fellépés napján sincs meg az aláírt szerződés.”
„Külföldön az ügynökségek inkább egy műfajban vállalnak megbízásokat, és itthon is sokan így tesznek, mivel azért ennek is megvannak az előnyei. Én se tudatosan döntöttem így, de ma már semmi pénzért nem cserélnék senkivel. Számomra érdekesebb, hogy délelőtt egy szimfonikus zenekar igazgatójával tárgyalok, délután pedig már egy TV stúdióban forgatunk. Ezáltal több embert és területet ismerek meg” – tette hozzá Meczner Vera, aki szeretné, hogy a hazai intézmények vezetői is lássák, „mi hidat képezünk az általunk képviselt művész és a megrendelő között”.
Arról is beszámolt, előfordult, hogy visszautasított megkereséseket:
„Van, akit tehetségesnek tartok, és azt gondolom, anyagilag is megérné számomra a kapcsolat, mégis nemet mondok neki, mert úgy érzem, nem tudnánk közösen dolgozni. Fontos a szimpátia, ami persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne legyen konfliktus köztünk, hiszen az nem lenne őszinte.”