A Pinceszínház Médeia előadását Szenteczki Zita rendezésében, beavató páros monodrámaként láthatjuk Gyimesi Ágnes Andreával, azaz Ágenssel és Makranczi Zalánnal.
Ajánló a darab elé:
Mitől izgalmas a Médeia történet most? Kicsoda Médeia? Ki ez a nő? Kegyetlen gyilkos vagy egy elképesztően okos, a férfi uralta világban kiválóan eligazodó asszony? Az erős nő archetípusa. De mi az erő?
A Médeia név jelentése: férfiasság. A férfi hősök útját járatja vele a szerző, kinek sajátja az emberismeret, a mágia, a nyers őszinteség és a női és férfi szerepekben történő tökéletes eligazodás. Médeia ’játszik’, egy tökéletes bosszútervet hajt végre vagy percről – percre dönt? Iaszón a feleségét eláruló vagy csak egy életét új alapokra helyező, az erős nő fogságából szabadulni akaró férfi, antihős? A hős, aki megszerezte az aranygyapjút Peliasznak, végrehajtotta a lehetetlen küldetést, természetesen, Médeia nélkülözhetetlen segítségével. Szerette valaha Médeiát vagy csak elfogadta a nő rajongását és élvezte az ezzel járó dicsőséget és hatalmat?
Ez az előadás nem szokványos módon közelít az ismert történethez, új kérdéseket generál a nézőkben és a játszókban is. Irányokat ad és mérhetetlen női erőt közvetít. Az előadás rítus és beavatás.
Interjú a két főszereplővel:
A szerelmi szenvedélyről elsőre mi jut az eszetekbe?
Zalán: “Betegség, semmi más!” – a darabból idézve.
Ágens: Rettenet, fájdalom! A szerelmi szenvedély nagy kib@szás, ne szépítsük! Kezem-lábam összeteszem, úgy kérem, hogy soha többé ne legyen az életemben, mert abba bele lehet pusztulni. Egy nagyon kemény érzelmi, mentális, már-már nem is emberi állapot.
Ki szúr ki jobban és kivel ilyen állapotban szerintetek?
Ágens: Amikor hagyom magam behúzni a csőbe…- de nem, mert tudod, hogy ez sosem ennyire választás kérdése…! Becsap a villám, és te mehetsz azután oda, ahova akarsz… Nádas Péter Az égi és földi szerelem szövegében is végig ezt taglalja, hogy ez mennyire rohadtul nem emberi érzés…! Egy olyan létállapot, ami mindenből kiemel, szinte nem is lesz közünk ahhoz, ami ilyenkor történik velünk. Igen, mindenből kiemel, kiemel ebből a világból, hisz ez valami csak a teljességgel mérhető érzés…
Ha már “emberi”: Médeiában mennyi az emberi vagy az, ami annál több?
Zalán: Iaszón szemszögéből semmi emberi nincsen Médeiában. Aigeosz emberként tekint rá, de a többiek, Kreón és Iaszón csak egy “lényt látnak benne. ” Eleinte persze Iaszónt az vonzotta, hogy Médeia létezése tulajdonképpen egy abnormális létezés. Aztán ráébred, hogy ő a görög normák szerint szeretne élni, ám Médeia semmilyen szempontból nem tud, nem akar ezen normáknak megfelelni. Egy kapcsolatban az egy idő után hatalmas teherré válik, ha reggel ránézve a társadra azt érzed, hogy na, ez a mai nap is egy újabb, iszonyatos meccs lesz majd köztetek.
Ágens: Igen, ez egy folyamatos meccs.
Iaszón a normák szerint szeretne élni, vagy inkább csak sodródik?
Zalán: Iaszón tíz évet lehúzott Médeia mellett, és egyszer csak jön egy másik nő az életébe, akivel igazából minden problémák nélkül alakul. Aki kérdések és feltételek nélkül szereti Iaszónt, nem akar varázslatokról beszélni, nem hánytorgatja fel, “hogy mit is tettem én neked, veled, hogy hős lehessél?!
Ágens: …és nem ítélkezik…
Zalán: Médeiában folyamatosan ott a szemrehányás – pedig valaha tíz körömmel kapaszkodott Iaszónba, ami persze az elején nagyon vonzó lehetett, ám aztán egyre kellemetlenebbé, nyomasztóbbá vált… Folyvást felemlegeti, hogy ami miatt mitológiai hős lett, azt mind neki, Médeiának köszönheti.
Ágens: De hiszen ez így igaz!
Zalán: Nem, ez ebben a formában nem igaz.
Ágens: De!
Miért nem igaz?
Ágens: Mert Iaszón egy szerencsétlen! Mert mindent én, Médeia tettem, amivel ő, Iaszón előrébb jutott. Médeia teremtette meg a környezetet, amelyben aztán már könnyű volt hősnek lenni!
Zalán: Iaszón nem azt állítja, hogy Médeia semmit sem tett, hanem azt, hogy ez minimum ötven-ötven százalékban történt. Médeia adta az erőt, de én, Iaszón vágtam le a sárkány fejét.
Ágens: Nem, te, Iaszón el sem jutottál volna odáig, ha én nem vagyok.
Zalán: Ezt én nem is vitatom, ám akkor sem te csináltál mindent!
Vajon miért esik nehezünkre akár mitológiai szereplőként, akár hús-vér emberként belátni, hogy a közös dolgainkat ötven-ötven százalékban alakítjuk, és ugyanilyen arányban vagyunk ezért felelősek is?
Zalán: Azért, mert ez a könnyebbik út. Sokkal könnyebb valamit ex katedra kijelenteni, mint azt mondani: üljük le és beszéljük meg. Az meló, meló a másikkal beszélgetni. Sokkal egyszerűbb azt mondani: én csináltam, nem te, és menj a fenébe! – Nem, te menj a fenébe!
…és ennek aztán sosincs vége…
Zalán: Ahogy láthatjuk: a demokrácia is igen melós dolog, mert ahhoz is az kell, hogy az emberek beszéljenek egymással, meghallgassák egymást. Az érveket, ellenérveket – ám mindnyájunkat folyamatosan elsodornak az érzelmek. Iaszón az igazi drámai vétséget ott követi el ezzel a nővel, Médeiával szemben, hogy azt, ami az igazi problémája Médeiával, sosem mondja el neki.
Ágens: Nem mondja ki, mert gyáva alak. Ha egyszer odaállna, és kimondaná, hogy mi a baj, akkor az egy teljesen más, új felállást hozna közöttük létre.
Zalán: Egy helyen megkérdezi Médeia Iaszónt: Miért nem szóltál az új feleségedről? Amire Iaszón ezt feleli: ja, igen, biztos támogattál volna ebben, ugye? “Önuralom híján hogy tudnád visszafogni szíved?” – tehát egyből visszavág, hepciáskodik, ahelyett hogy beismerné hibáját. Médeia viszont beleteszi magát. Talán ezért is Médeia ennek a darabnak a címe, és nem az, hogy Iaszón.
Ágens: Iaszón a valódi problémáról nem beszél.
Zalán: Médiea viszont Iaszón helyett is beszél róla, és Iaszónnak már sem teste, sem lelke nem kívánja, hogy minderről ismét halljon.
Lehet, hogy Médeiának az fáj igazából, hogy vele az a másik nem őszinte?
Ágens: Ez nem egyszerű féltékenység. Médeia mindent feladott Iaszónért. Mindent!
Zalán: Médeia, megölted az öcsédet: levágtad a fejét, a kezét.
Ágens: Ezt állítják a legendák Médeiáról, bepiszkolják egy bevándorló renoméját. Ezt csak a görögök terjesztik…
Zalán: Ám amikor Iaszón nekiszegezi ezt a kérdést, Médeia egy szóval sem tagadja…
…a hallgatás: belegyezés…
Ágens: Igen, mert vannak olyan dolgok, amelyekről nem beszélünk… és ez például ilyen.
Zalán: Médeia rengeteg olyan dolgot tett Iaszónnak, amit az nem kért tőle!©Szokodi Bea
Ágens: Ám ha Médeia nem teszi meg, akkor Iaszón már rég halott. Beleszerettem egy fiúba, egyengettem az útját, mert enélkül Iaszón tán odaveszett volna.
Zalán: Ezt nem tudhatjuk…
Ágens: Kurvára odavesztél volna. Nem tudtad volna elvinni az aranygyapjút Peliásznak. Utána pedig Médeia a saját családja ellen fordul, hogy elmenekülhessen veled az országból. Amit Iaszón tényleg nem kért, ám a nők bármire képesek a szerelemért.
Nem lehet, hogy bár Médeia szerelmi szenvedéllyel magyarázza, tulajdonképpen lételeme a másik totális leigázása?
Ágens: Médeia Hélios unokája…
Zalán: Épp ezért, ettől nem is igazán ember…
De kell-e, lehet-e mindig a mögé “bújni”, hogy mi nem vagyunk átlagosak, nem is vagyunk már emberi lények igazából?
Ágens: Nem, nem, nem: számtalanszor mágiával, isteni energiával mentettem meg az életét, ami ezt az isteni eredetet igazolja is. Egyébként egy hímsoviniszta világba, mint amilyen a görögöké is volt, a demokráciába…, megérkezik egy bevándorló barbár nő. Hazátlan, családtalan. Idővel, Iaszón szavaival: “megbecsültségnek örvend”, azaz egy idő után már a görögök is tisztelni kezdik Médeiát.
Zalán: Iaszón sokat dolgozott azon, hogy Médeiát elfogadják a görögök!
Ágens: Hát persze… Az életgyakorlat igazolta, hogy Médeia kezében van az a tudás, ami nélkül Iaszón megsemmisült volna. És nem lenne Iaszón, a görög hős! Most Iaszón nyugodt életre vágyik egy új nővel.
Zalán: Ami Médeia mentségére szól, hogy van két gyermeke, ám mivel az anya egy barbár nő, ezért a görögök nem igazán fogadják maguk közé ezt a két gyermeket. Így Iaszón azt találja ki, hogy az új asszonyának is csinál két gyereket, így magához tudja majd venni ez az új kedves Médeia két gyermekét, egyesítve így a két családot. Ezáltal a két Médeia-gyerek arra a társadalmi rangra emelkedik, mint a két “új” gyermek. Ez az akkori görög társadalomban teljesen bevett, működő gyakorlatnak számított.
Mi lehet Euripidész Médeiájában az, ami miatt i.e. 431 óta ennyire sokat, sokszor játszott drámává vált?
Ágens: Jelen pillanatban is öt színház játssza Budapesten.
Zalán: Sokat beszélgettünk erről Karsai Györggyel, az egyik ok az lehet, hogy ez egy klasszikus mű, és most, amikor minden széthullani látszik, az emberek keresik ezeket a klasszikus fogódzókat. A Médeiánál a mai napig nem szól egyetemesebben semmi a szerelemről, az elhagyatottságról, arról, hogy valójában hímsoviniszta társadalmakban élünk.
Ágens: …az erős nő archetípusáról szól. Arról, hogy hol húzódnak a határok, és át lehet-e lépni ezeket a határokat…?
Zalán: A valamikori matriarchális társadalmat legyőzte a patriarchális, ám most azt venni észre, hogy ettől a patriarchálistól ismét elindultunk a matriarchális irányba. Azaz: elkezdték belátni a társadalmak, hogy ezt az élet nevű játékot nőkre is, férfiakra is egyszerre, egy időben találták ki, és nem csak az egyikre vagy csak a másikra… és beszél a teljesen ostoba hatalomról Kreón kapcsán.
Ágens: A férfi attitűdökről, a játszmákról. A férfiak világát jól ismerő és ezt a tudást igen jól használó nőről. A Térey-Karsai fordítást használjuk, amely sokban más, gondolatiságában szabadabb.
Hogyan képzeljük el: mitől lesz ez a Médeia páros monodrámává?
Zalán: Amit el lehet árulni elöljáróban, az az, hogy ez egy beavató színházi előadás is egyben.
Ágens: Karsai György is ott ül majd a színpadon, és ennek külön jelentősége lesz majd, tudod.
Zalán: …és ehhez most találtunk egy speciális, különleges formát, amelyben bármikor ki-be ugrálhat a színész a karaktere és a színész entitása között. Azaz: mondok szerepem szerint egy mondatot, aztán rögtön megkérdezem: Gyuri, ezt most miért mondom, mondd el! És akkor Gyuri elmondja, miközben én folytatom a jelenetet. Ez egyfajta stoptechnikai játék. Ez a módszer, a beavatás módszere talán azért is jó, mert a nézőket “visszaszoktatja” az ókori drámákhoz, amelyekről sokan azt hiszik, hogy nehezen érthetőek. Számomra pedig játék jellege lesz így ennek a dolognak.
Ágens: A Médeiáról mindenkinek az őrület, a sikoly, a fékezhetetlen indulat jut elsőre eszébe. Nekünk sikerült megtalálnunk a darab humorát is. Ez a darabban benne van, mint lehetőség. Karsai György szerint a kizárólag humorral értelmezhető szövegrészeket a dramaturgok kihagyják Euripidész Médeiájából, mert ezzel a fajta humorral itt, a Médeiában nem nagyon tudnak mit kezdeni, holott ezek benne vannak a szövegben. A humortól a darab méltósága nem sérül.
Zalán: A legkézenfekvőbb példa talán: Aigeosz elmegy egy jóslatért, azért, hogy hogyan legyen gyereke . “A zsákból kiálló lábat ne oldozd el, amíg el nem éred otthoni tűzhelyed.” A zsák a herezacskó, amiből, mint láb, a pénisz “áll ki”. Magyarul: ne kúrjál félre, amíg haza nem érsz!
Ágens: Megkapja ezt a jóslatot, de nem érti szegény. Efféle humorral van tele ez a darab!
Zalán: …és szerencsére van, lesz nekünk egy Karsai Györgyünk, aki mindezt meg tudja nekünk magyarázni.
Lehet, hogy azért tartjuk archaikusnak az ókori drámákat, mert mindig a humoruktól kasztráltan értek el hozzánk?
Zalán: Könnyen lehet, hogy igen! Euripidész volt az egyetlen szerző – ezt szintén György mesélte -, aki a tragédiába is elkezdett “vígjátéki” elemeket is belepakolni. Utálták is ezért a kortársai, például Arisztophanész.
Ágens: Mi kihasználjuk ezt a humorforrást, mégis megrendítő is lesz egyben, és az a fajta attitűdbéli őrület, ami benne van, benne is tud maradni. És erre rá is erősítünk – no, ilyen Médeia előadás biztosan nem volt még. És ne feledjük, Euripidész feminista hozzáállását sem: “Az összes gondolkodó lény között a legeslegnyomorultabbak mi, nők vagyunk. Előbb férjet kell vásárolnunk, egy vagyont kiadva szerzünk testünk fölé zsarnokot. Ez csapások közt a legdurvább csapás. Kérdés: példátlan vagy példás férjet kapunk.” – és ez így folytatódik tovább és tovább, ettől én elalélok teljesen… Félelmetesen erős mondatok ezek, összecsinálom magam, miközben mondom őket – szó szerint.
Szerző: Csatádi Gábor
Alkotók
Játsszák / Ágens és Makranczi Zalán
Dramaturg, Beavató / Karsai György
Látvány, jelmez / Petrányi Luca
Zene / Porteleki Áron
Író / Euripidész
Fordította / Karsai György és Térey János
Smink, Haj / Holluby Eszter
Ügyelő, Kellékes / Kónya Mercédesz
Súgó / Tombor Zsuzsa
A rendező munkatársa / Égető Fanni
Rendező / Szenteczki Zita