SZFEKirály LeventeKecskemétVenczel VeraRétfalvi TamásJózsef Attila SzínházTatabánya
  • facebook
  • instagram
  • 2021. március 9., kedd

    Medveczky Balázs: “Nekem most az számít, hogy szakmailag menjek előre”

    2021. február 17., szerda 11:10

    Bátran vált, ha valahol nem érzi jól magát: így történt, hogy a budapesti pezsgést maga mögött hagyva két évvel ezelőtt Szegedre költözött. Medveczky Balázs színművész a Kultúra.hu-nak arról is mesélt: döntését nem bánta meg.

    A teljes interjú ITT olvasható.

    Ismert karmesterek gyermekeként a zene kiskorától az élete része volt: “Kiskoromtól fogva doboltam: először a születésnapokra kapott játék hangszerekkel, azután háztartási eszközökből összerakott, komplett dobfelszereléssel. Lázba jöttem az ütős hangszerektől, majd autodidakta módon minimálisan zongorázni is megtanultam. Néha a bátyám, de volt, hogy édesanyám vagy édesapám tanítgatott. Tízéves koromtól azután öt éven át a Szabolcsi Bence Zeneiskolába jártam, amit sajnos a balett időigényessége miatt abba kellett hagynom. (….) Tíztől tizenhat éves koromig klasszikus balett szakra jártam, azután lábfejbeli adottságok miatt eltanácsoltak, illetve felajánlották, hogy átvesznek modern szakra, de arra nemet mondtam. Ez életem egyik legjobb döntése volt. De nem akartam felhagyni a mozgással, így jelentkeztem a Budapest Kortárstánc Szakközépiskolába, ami akkor remek műhely volt. Sokat változtam: addig hallgatag gyerek voltam, csak családi környezetben mertem megszólalni; ritkán rosszalkodtam, és keveset beszéltem. Ez az új közeg viszont nagyon sokat nyitott rajtam” – mesére Medveczky Balázs, akit végül édesanyja a tudtán kívül beiratott a Színművészeti előkészítőjére.

    “Az első nap beleszerettem. Abban az évben Máté Gábor és Dömötör András indított osztályt. Otthagytam a táncot, felvételiztem és sikerült. Őszintén nem tudom, mit csináltam volna, ha nem vesznek fel” – mesélte a színész.

    Az egyetemi gyakorlatot és az azt követő két évet a Vígszínházban töltötted, de végül Szegedre szerződött: “Kezdetben jó volt ott játszani. Jó embereket ismertem meg, és úgy érzem, sok mindent tanultam, tapasztaltam ott. Nekem valahogy az egész rendszerrel volt bajom: gyári tempóban dolgoztunk. Rengeteget játszottunk; előfordult, hogy egy hónapban 28-29 előadásom volt. Szeged lett az a hely, ahol újra nagy lendülettel vártam, hogy próbálhassak, játszhassak. (…) Tény, hogy 2018 augusztusában, miközben egy kisbuszban robogtam Szeged felé majdnem az összes holmimmal, volt egy fél óra, amíg valamiféle pánik, vagy ijedtség uralkodott rajtam. De eltelt pár hét, és csodásan kezdtem magam érezni. Nem helyspecifikus szakma a színészet, csupán szempontok vannak. Ha Pesten lennék, van esély rá, hogy hetente többször mennék szinkronba, könnyebben tudnának egyeztetni a forgatásokkal. Kinek, mikor, mi számít: nekem most az, hogy szakmailag menjek előre, bízzon bennem egy társulat.”

    A teljes interjú ITT olvasható.

    - Színházi pillanatok az Instagramon -