KulisszaMácsai PálForgács PéterRadnay CsillaPokorny LiaBereményi Géza
  • facebook
  • instagram
  • 2021. január 27., szerda

    “Meg kéne húzni néhány határt” – A Spirita Tàrsulat vezetőjének sorai

    2020. június 27., szombat 18:28

    Az alábbiakban a budapesti Spirita Társulat vezetője, Egressy G. Tamás sorait olvashatják az SZFE ügyében kialakult konfliktusról és a függetlenek szükséges kiállásáról.

    Az, hogy a Színház- és Filmművészeti Egyetem munkatársai, hallgatói és oktatói megszólalnak a bevezetni tervezett átalakítás és a kormány – általuk joggal vélelmezett – szándékai kapcsán, törvényszerű. De ha senki más nem szólal meg, ha nincs egységes álláspont, ha lapít, akit nem érint közvetlenül ez az egész, akkor ismét elindul az ide-oda vagdalkozás, és közben már megint szem elől tévesztjük a lényeget. Azt a lényeget, ami nem csak az SZFE-t, (bővebben) nem csak a színházi szférát érinti.

    Egressy G. Tamás / Fotó: Kovács Judit

    2014 óra vezetek egy független budapesti társulatot, amelyben alapítása óta – a szűk alapcsapaton kívül – körülbelül 50 színész fordult meg. Igaz, én magam sosem tanultam vagy dolgoztam a Színművészetin. Sőt, annak idején, egy 2016-os interjúban az Egyetemet firtató kérdésre azt válaszoltam egy nagy színházi portálnak: „A Színmű egy csodálatos intézmény, de iszonyatos sznobéria dúl ott.” Lehet kérni, hogy szórjak hamut a fejemre – de ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy kiálljunk másokért, amikor veszélybe kerülnek, ahogyan azt is, hogy mások kiálljanak értünk, amikor mi kerülünk veszélybe. Itt ugyanis nem csupán egyetlen intézmény szervezeti átalakításáról van szó, sokkal inkább egy jól látható tendenciáról, ami már eddig is megvillantotta agyarait, és lehetetlen nem észrevenni a mögötte álló szándékokat.

    Nem kell mindenben egyetérteni, még követni vagy tisztelni sem feltétlenül kell egymás munkásságát – csupán meg kéne húzni néhány alapvető határt, aminek mentén igenis egyek vagyunk, és összetartozunk.

    Hogy eddig, és ne tovább.

    Mert miféle „kritikák” érik az SZFE ügyében felszólalók álláspontját? Hogy lelakott az épület, ezért kormányzati beavatkozásra van szükség? Tessék forrást biztosítani, nem elvonni azt. Hogy az oktatás színvonalát az egész szakma gyengének és korszerűtlennek tartja? Kapitális marhaság. Hogy az SZFE balliberális eszméket oktat, és dúl a „buzilobbi”? Még kapitálisabb marhaság. Hogy a tanárok és a rendezők mind erőszakos zaklatók? Butaság. Hogy a budapesti színésznövendékek nem hajlandók vidékre szerződni, és lenézik a fővároson kívüli munkát? Ugyan már.

    Úgy gondolom, a józan ész és a tisztesség nevében most annak is érdemes szót emelnie a népbutítás és a célzott propaganda ellen, aki nem tartozik az SZFE közösségéhez, sőt, urambocsá’ akár kritikával is illette az intézményt.

    Független rendezőként ugyanis engem is zavar, hogy – jól látható tendenciába illeszkedve – már megint drága és igazságtalan, politikai lejáratókampány indult egy művészeti intézmény ellen. Zavar a színvonaltalan és stílustalan mocskolás, a laikusok szándékos hergelése, a művésztársadalom degradálása ilyen-olyan módszerekkel.

    Az is zavar, hogy a politikusok egyre több olyan helyre beülnek, ahol semmi keresnivalójuk nincs. Az is zavar, hogy “csapott vállú libsinek” bélyegeznek mindenkit, aki ma alternatív művészettel foglalkozik, és nem mondjuk megbízhatóan leszavazó, egybites kétkezi munkás, aki este legurítja a tíz Kőbányaiját, mielőtt kioszt egy sallert az asszonynak.

    És az is zavar, hogy ebben az országban (azon belül is ebben a szakmában, azon belül is ebben a városban) még mindig annyira utáljuk egymást, olyan féltékenyek vagyunk egymásra, hogy nem vagyunk képesek alapvető ügyekben kiállni a másikért. Persze vannak biztató jelek: egy csomó Színműs is ott volt a tavalyi, független szféra köré szerveződött tüntetésen, és egy csomó független szabadúszó is ott volt az SZFE melletti kiálláson. Nem az a lényeg, hogy lett-e a hatása, hanem az erkölcsi cselekedet, hogy jelezzük: igenis van, aki odafigyel arra, ami történik. Sem nekünk, sem az eggyel fölöttünk lévő korosztálynak nem lenne szabad elfelejtenie ezt az alapvetést.

    Ha továbbra is klikkesedünk, egymásra fújunk és relativizálunk, méginkább szem elől tévesztjük azt a bizonyos lényeget – nevezetesen, hogy tegnap „mi”, ma „ti”, holnap „ők”. Körbeér a dúlás.

    Egressy G. Tamás

    író, rendező, a Spirita Társulat vezetője

    2020.06.27.

    Fotó: Bethlen Téri Színház / Kovács Judit

    - Színházi pillanatok az Instagramon -