A Színházi Olimpián a Kolibri Színház is képviselteti magát, három rendezvénysorozattal is készülnek a gyermekeknek. Csecsemőszínházzal és kamaszoknak szóló színházi játékkal is várják az érdeklődőket, köztük a szakma tagjait, hiszen különleges formátumú előadásokkal találkozhatunk a győri Patchwork, és a budapesti Play On! illetve Senses Fesztiválokon. Erről mesélt a Színház Online-nak Vidovszky György, a teátrum főrendezője.
Miért csatlakozott a Kolibri Színház a Színházi Olimpiához?
Kollégád, a teátrum drámapedagógusa, Gyevi-Bíró Eszter egy korábbi interjúban úgy fogalmazott: nagy megtiszteltetés részt venni, hiszen színházi különlegességeket lehet bemutatni és a meghívott társulatokkal van mód erősíteni a kapcsolatot.
Nem biztos, hogy egy ilyen válságos helyzetben, mint amiben a színházi szakma tengődik a legbölcsebb Színházi Olimpiát rendezni, de ha már eldöntetett, hogy Magyarország ad helyet és pénzt erre a nagyszabású eseményre, kötelességünk hozzáadni azt a tudást és használni azt a kapcsolatrendszert, amivel a Kolibriben rendelkezünk.
Furcsa lett volna, ha pont akkor nem építünk a partnereinkre, amikor lehetőségünk nyílik őket meginvitálni, amikor kamatoztathatjuk azt a tapasztalatot, amit a nemzetközi együttműködéseink során gyűjtöttünk. Ezért vállaltuk három fesztivál megszervezését, annak dacára, hogy tudtuk, ez rengeteg plusz munkával jár, ráadásul Eszterrel nekünk ez az első alkalom, hogy ilyesmire vállalkozunk.
A Kolibri Színház rengeteg külföldi kapcsolattal rendelkezik. Ez minek köszönhető?
Novák János már az igazgatása első éveiben ambícionálta, hogy külföldön is megismerjék a színházat, és fontos volt számára, hogy adott esetben ötletet gyűjtsön a Kolibri műsorának tervezéséhez. Ennek köszönhető, hogy a színház évtizedek óta részt vesz különböző, összefogásra, közös gondolkodására építő projektekben. Ez teszi lehetővé számos produkció létrejöttét, hiszen csecsemőszínházi vagy ifjúsági színházi együttműködésekben is részt veszünk. A Mapping keretein belül az érzékszervi kutatáson alapuló legkisebbeknek szóló előadásokon dolgozunk együtt tucatnyi európai színházzal.
A PlayOn!-ban olyan digitális eszközök használatát kutatjuk, amelyek a történetmesélés és néző bevonodás új formáit teszik lehetővé. Az Eurofictionban Európa élhetőbb jövőjére keressük a választ fiatalok részvételével. Ez azt jelenti, hogy legalább 40-50 színházzal kommunikálunk hetente, egyeztetjük, ki, hol tart a saját munkájával. Ráadásul az ASSITEJ Magyar Központ, tehát a gyermek- és ifjúsági színházak világszervezetének magyar egyesülete is a Kolibriben van.
Amellett, hogy főszervezői vagyunk a Kaposvári ASSITEJ Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálénak, részt vettünk több ASSITEJ fesztiválon is külföldön, de eddig soha nem nyílt arra lehetőségünk, hogy bemutassuk a saját közönségünknek azokat, akiknek a kreativitása minket is inspirál.
Április 17-én kezdődik és 23-ig tart a három fesztivál közül az első, a Patchwork Fesztivál, ennek kapcsán úgy fogalmaztok: a rendezvény produkcióit újszerű formanyelv, őszinteség, nyitottság és magas művészi színvonal jellemzi. Gyevi-Bíró Eszter azt nyilatkozta, a Patchwork a fények és árnyékok játéka lesz, amely az ember létezését kutatja-vizsgálja ebben a hol sötét, hol világos világban. Azt is hozzáteszi: mindegyik előadásért garanciát vállaltok….
Ez így igaz. A Patchwork egy gyermekszínházi fesztivál, amelynek Győr ad helyet. Hálásak vagyunk dr. Bakos Kiss Gábornak, a Győri Nemzeti Színház igazgatójának, aki azonnal igent mondott nekünk, amikor úgy döntöttünk, hogy bekopogtatunk hozzá ezzel a rendezvénnyel.
A Patchwork programjának összeállításakor arra törekedtünk, hogy ne legyen két hasonló produkció, hogy a lehető legizgalmasabb előadásokkal lepjük meg a gyermekeket, ezért érkezik tárgyszínházi adaptáció, mozgásszínház , fényjátékra építő látványszínház, klasszikus mesefeldolgozás, sőt, egy óriásbábokkal létrehozott színes-szagos produkció is, a Moby Dick. Ez egy igazán költséges, nagyszabású, különleges vizualitásra építő darab, én magam is nagyon várom…
“A könyv és a színpadi feldolgozás a csökönyös elhivatottság és a tenger végtelen hatalmával szembeszálló erők küzdelme során a létezés megmagyarázhatatlan kérdéseit is kutatja” – írja a színlap.
Az előadások között egy szöveg nélküli játékot is találni, ez lesz a Hangyák a Polyglot Színháztól.
Igen, ez egy különleges, interaktív játék, ami Ausztráliából jön el hozzánk, egy fél órás előadást és egy 20 perces játékos foglalkozást foglal magába. Nem a történet a lényeg, hanem az, hogy a gyerekeknek ki kell találniuk egy feladványt és ahhoz, hogy sikerrel járjanak, a nézőtársakkal való kooperációra van szükség. A hangyák különböző útvonalakat rajzolnak óriás kenyérmorzsák segítségével, ezeken tudnak haladni és menet közben megismerkednek egymással is.
A Patchwork fesztivál különlegessége az is, hogy gyerekeknek szóló táncot mutat be, ez a műfaj szinte ismeretlen a hazai színházi palettán. A dél-koreai Oh! My Life Movement Theatre Fantázia című darabja ezért a szakmabelieknek is tanulságos és érdekes lehet. Az előadás után a Győri Nemzeti Színház előcsarnokában a koreai kultúra értékeivel is megismerkedhetnek az érdeklődők, tradicionális népi játékokat is kipróbálhatnak a Koreai Kulturális Központ képviselőinek közreműködésével.
Hogy találtatok rá mondjuk az úgynevezett “hangyaszínházra”?
Jól ismerem az ausztrál Polyglot Theatre művészeti vezetőjét, Sue Giles-t, aki egyébként az ASSITEJ világszervezet jelenlegi elnöke. Őt kérdeztem, mit ajánlana a saját színházából.Szerencsénk, hogy egy ilyen rendhagyó színházi formát, egy sikeres színházi kísérletet ismerhetünk meg átala.
A történetmesélés és a nézői bevonódás új formáit kereső előadások fesztiválja lesz a PlayOn!. A résztvevő színházak célja, hogy a klasszikus történetmesélést interaktív formákkal egészítsék ki, olyan digitális technológiák alkalmazásával, amelyek a fiatalok számára is széles körben ismertek. Ez mit jelent, milyen produkciókra számíthatnak a nézők?
Azt lehet mondani, hogy a XXI. században egyre fontosabbá válik, hogy a gyerekszínház valamilyen szempontból interaktív legyen. Nem arra a fajta interakcióra gondolok, amikor a színpadra szólítanak egy nézőt, aki kínosan érzi ott magát vagy arra, amikor a gyerek nézőket kérdezgetjük, hogy “hol a farkas,?”, és ők torkukszkadtából üvöltik a választ a nézőtérről, hanem az ő bevonódásukat elősegítő elemekre és kreatív részvételre buzdító ötletekre utalok, amikor az interakciót emlegetem.
A PlayOn! fesztivál olyan produkciókban bővelkedik majd, amelyek a kamaszodó gyermekek résztvételére építenek. Számukra a digitális eszközök használata egy hétköznapi dolog, számunkra pedig a felfedezés örömével ér fel, amikor ezeket az eszközöket a színházon belül alkalmazzuk vagy amikor rácsodálkozunk, hogy mások miként építik be őket az alkotói munkájukba, ha mondjuk a videojátékok dramaturgiáját átemelik előadásokba.
Ezen a fesztiválon lesz például olyan előadás, amely egy virtuálisan létrehozott hangkulisszába kalauzol, olyan színházi kísérlet, amelynek keretében egy tablet vezet minket végig a városon. Ez utóbbi a BUDAPEST@PLAY címre hallgat, ez is egy színházi játék, amelyben az URBI Várostervezési Intézet elnöke, Dr. Klamm arra kér minket, polgárokat, hogy mérjük fel a várost annak érdekében, hogy egy intelligens város jöhessen létre és a városfejlesztés folyamatában részt vegyen a lakosság.
A táblagép segítségével a környezetünk virtuális elemekkel bővül, tehát egy kiterjesztett valóság születik, ezen belül pedig mi is mozoghatunk, döntéseket hozhatunk. Milyen lesz a jövő városa? Kik laknak benne és kinek a tulajdona? És mi az egyén szerepe a városkép kialakításban? – ezeket a kérdéseket járja körül ez a produkció. Érkezik egy olyan darab is, a Monolitok, amit VR-szemüvegen keresztül követhetünk, ami észak-angliai tájakra viszi el minket, – egy láphoz, egy városhoz, egy tengerparthoz- és azt vizsgálja, mit jelent onnan származni, oda tartozni.
Azon kívül, amit látunk és hallunk, semmilyen inger nem éri az érzékszerveinket előadás közben, ez egy egészen új élményt jelent a színházban. Lesz olyan darab, amelyben telefonnal lehet szavazni, így befolyásolni tudjuk a történet alakulását. Az 1984: Ministry of Love című történet során a közönség átélheti az elnyomó, autoriter államban való létezés mechanizmusait és azt, hogy a rendszer nem kedvez az egyéni döntéseknek.
Téged nézőként és alkotóként mennyire foglalkoztat az a fajta színház, amelyben a játék keveredik a digitális technikákkal?
Mindenképpen izgat, mert azt tapasztalom, hogy az eszközök keveredése néha lehetővé teszi, hogy az a dramatikus élmény, amit a néző átél még mélyebb hatást gyakoroljon rá. Ha pedig döntenie kell arról, hogy merre folyjon tovább egy történet, akkor az olyan felelősség, amit korábban nem élhetett át a színházban és ami közelebb viszi őt ahhoz, amivel ott találkozik. Szerintem a magyarországi repertoár színházak rengeteg fantáziátlan, önismétlő, sematikus megoldásra épülő előadást hoznak létre, ezek engem kevésbé érdekelnek, mint az a kortárs íz, amit mondjuk egy-egy digitális eszköz használata hozhat.
Korábban Watergate címen interaktív szabadulószínházi játékot vittél színre a klímaváltozás negatív hatásairól. Áruló címmel pedig nemrég egy interaktív nyomozójátékot rendeztél a Kolibriben, amelyben a cselekménynek többféle variációja is létezik, a nézők határozzák meg, hogy merre tartson a történet és a többség akarata érvényesül. Mit szólnak ezekhez a kezdeményezésekhez a fiatalok?
A Watergate kapcsán az volt izgalmas felfedezés, hogy a történetet, amit kitaláltunk a néző az előadás során nem kronológiai sorrendben ismeri meg, pontosbban fedezi fel, hanem véletlenszerűen. Ez egy merész elbeszélés technikai fogás, amit érdemes volt kipróbálni.
Az Áruló esetében bár a nézők egy része picit zavarba jön, amikor rájönnek, hogy az aktív részvételükre van szükség a történet lebonyolításában, de úgy látjuk, hogy élvezik. Fontos tudni, hogy egy út elején járunk.
15 évvel ezelőtt a színpadi vetítés még szenzációnak számított, a színházi videók azóta nemcsak a vizualitást, hanem a funkciót tekintve is sokat változtak, fejlődtek, például kiderült, hogy a vetítésnek dramaturgiai jelentősége is lehet. Engem most alkotóként például az izgat, hogyan lehet például digitális bábot használni a színházban.
Már létezik ilyen?
Igen. A digitális báb úgy működik, hogy egy színész fölvesz egy testérzékelő ruhát, majd egy infrakamera előtt mozog, a mozgást pedig ki lehet vetíteni, lehet animálni. Így egy élő színész is interakcióba tud vele keveredni.
A nóvumok iránti érdeklődésed hogyan nyilvánul meg akkor, amikor egy klasszikussal foglalkozol? Most például Szegeden a Száll a kakukk fészkére című előadásra készülsz rendezőként…
Amikor a szegedi teátrum felkért erre a darabra, egyértelmű volt számomra, hogy nincs kedvem egy tipikus Kakukkfészek-előadást csinálni. Ha az ember fölmegy a Youtube-ra és beírja ezt a címet, szinte egyforma előadásokat láthat, nagyon hasonló térben, hasonló mozgáskompozíciókkal és azonos hőfokú indulatok megjelenítésével. Mintha nem mindenki kezelné friss történetként ezt a művet, mintha a színpadi adaptációk kizárólag azokból a benyomásokból táplálkoznának, amelyekre a népszerű filmből emlékezhetünk.
Épp ezért azt mondtam a szegedi olvasópróbán a színészeknek, hogy próbáljunk úgy tekinteni a szövegre, mintha még soha nem találkoztunk volna a sztorival és igyekezzünk megfejteni, mit jelent nekünk ma ez. Egész biztosan nem azt, amit 1962-ben, Amerikában jelentett.
Ezzel együtt nem ígérem, hogy egy egészen újszerű, formabontó előadás születik a Kakukkfészekből, de bízom benne, hogy ha a magunk képére formáljuk, akkor megérinti majd a közönséget.
Visszatérve a Színházi Olimpiához, a harmadik fesztivál, amit szerveztek Senses címmel a legkisebb korosztálynak szóló érzékszervi észlelésen alapuló előadásokat állítja a középpontba. A színlap szerint: “A színházművészet különböző formáin keresztül kicsik és nagyok, nézők és színészek együttesen újra felfedezik a színekkel, hangokkal, anyagokkal és mozgással tarkított jelképes világot.”
Tudom, hogy sokak számára a legkisebbeknek szóló színház még elfogadásra váró jelenség. Akad, aki felveti a kérdést, egyáltalán van-e létjogosultsága, lehet-e az értelmi fejlődés egy bizonyos szintje előtt színházat mutatni azoknak, akik még csak ismerkednek a világgal. Én azt gondolom, hogy lehet, sőt tulajdonképpen esszenciális színházi előadások jönnek létre a piciknek, ugyanis a nekik szánt darabokban a színház megszabadul attól a kényszertől, hogy mindenáron történetet meséljen el.
Állandóan drámákat, regényadaptációkat, sőt, film feldolgozásokat viszünk színpadra, a kicsik viszont még az epizodikus korszakban járnak, tehát semmit nem kötnek össze ok-okozati alapon és ez óriási szabadságot jelent az alkotóknak a színházban, mert minden színpadi gesztust asszociációk alapján tudnak összefűzni, úgy, ahogy a színházi nyelvből éppen következik, és nem a történetmesélésnek való megfelelés okán.
Szerintem ez baromi izgalmas, és a Senses Fesztiválra ilyen előadások jönnek különböző országokból. Lesz olyan előadás, ami a színekkel dolgozik, amelynek során különböző érzékszervekkel kapcsolatos alapismereteket szerezhetnek a gyerekek, jön olyan darab, ami a ritmusra épül, és érkezik egy óriási, melegséget árasztó installáció, ami egy elnyújtott időtartamú, tehát 3 órás előadás.
A Káprázatos labirintusban a gyerekek ki-be járhatnak, bolyonghatnak, akár el is aludhatnak és táncosok reagálnak az ő igényeikre, különböző tapasztalatokat nyújtva minden típusú észleléshez.
Botanika címmel pedig egy olyan darab jön, ami a CABAN művészi térjáték tapasztalataira épül és egy kertet tár a nézők elé, amelyben az összes érzékükre és a képzeletükre számítanak. A gyerekek akár ülhetnek, fekhetnek, mászhatnak, énekelhetnek, dobolhatnak, táncolhatnak, tapsolhatnak, és zenészek, illetve táncosok kísérik őket a térben.
Te mit szóltál akkor, amikor először láttál piciknek szóló darabot?
Amikor először láttam csecsemőszínházat, akkor azonnal megérintett az alkotói szabadság és a kreativitás lehetősége.
Ha az ember utánaolvas a gyermekpszichológiával foglalkozó könyvekben a legkisebbek fejlődéslélektanának, világossá válik, hogy a zene, a hangok, a játék eszközeivel – vagyis a színház legősibb és legfontosabb kifejezőeszközeivel színházi élményben részesíthetők a legkisebbek is.
Kérdezett: Tóth Berta
A győri Patchwork Fesztiválról itt értesülhet. Online is lehet jegyet váltani.
(Figyelem, figyelem, Budapestről is érdemes lehet elutazni egy-egy előadásért!)